A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

NÉPMŰVELÉSI ÉLETÜNKBŐL - Remenyik Jenő: A Kis Jankó Bori országos hímzőpályázat

Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a kiállítás jelzéseket kíván adni a szakköri munkából, amely a tárgyi gyűjtést csak mellékesen végzi, mert elsősorban a témagyűjtés a feladata. Az utóbbi időben megélékült az érdeklődés a régi népviselet iránt. A filmfesztivál alkotásai is mutatták ezt, s kiállításunk egyúttal figyelmes gesztus is volt azoknak, akik a film nyelvén ugyané törekvéseket igyekeznek megvalósítani. E helyen kell szólnunk azokról a lelkes diákokról is, akik összegyűjtötték a kiállított anyag nagyrészét. Azokról, akik kevés szabadidejükből szakítva a tárlókat építették, világítást szerelték, az anyagot szakszerűen szállították, és nem utolsósorban egész héten át becsülettel őrizték. A III. b. gépiárműtechnikai és a III. c. gépjárművillamossági osztály tanulóinak ezúttal is köszönetet mondunk. A kiállítást az I. sz. Ipari Szakközépiskola néprajzi szakörének és a Herman Ottó Múzeum anyagából dr. Bogdál Ferenc muzeológus, Kovács Tibor restaurátor és a sorok írója rendezte. Bartha László A Kis Jankó Bori országos hímzőpályázat 1970. augusztus 18-án nyolcadik alkalommal rendeztük meg Mezőkövesden a híres matyó ,,íróasszony" emlékére meghirdetett országos hímzőpályázatot és kiállítást. A pályázatra beküldött darabok és a kiállításon bemutatott alkotások méltóan reprezentálták népünk megújhodott művészetét. Életöröme, alkotókedve tükröződött a beérkezett, szívet- lelket gyönyörködtető színpompás, magas művészetet képviselő alkotásaikból. Hosszú út előzte meg a tiszta, szép, magas népművészeti remekekből táplálkozó pályázati munkák megszületését. A múltban, a kapitalista kereskedelem pénzszerzési vágyának kielégítésére használta a népművészetet. A nép erőteljes művészi tevékenységét kiforgatta eredeti mivoltából és a polgári szalonok dekadens, enervált ízléséhez igazította. A népművészet megőrzése, fenntartása és népszerűsítése érdekében azonban a múlt század közepe óta számos, szép eredményt felmutató törekvéssel találkozunk. Kidolgozták a járható útját annak is, hogy a népművészet hogyan építhető be az egységes nemzeti kultúránkba, nevelési rendszerükbe (Bartók, Kodály). Az elmúlt 25 esztendő alatt a haladó magyar nemzeti hagyományok fejlesztéséért többet tettünk, mint az előző évszázadokban. A felszabadulás után vált lehetővé, hogy a népművészet helyzetét tudományos körültekintéssel vizsgáljuk meg. Művelődéspolitikánk újjászülető kultúránk alapforrásául jelölte meg a népművészetet. Ebben az időben megkezdődött a legtehetségesebb népművészek felkutatása, tudásuk, értékeik számbevétele és anyaguk felgyűjtése. 1953-ban a népművészet iránt gyorsan fokozódó érdeklődés tette lehetővé és szükségessé a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetségének létrehozását. Ezzel egy-