A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

NÉPMŰVELÉSI ÉLETÜNKBŐL - Bartha László: Népi hagyományok Borsodban

előbb egészen minimálisra leapadt, később pedig teljesen megszűnt kiállításunk után tudtuk bizonyítani, hogy Borsod múzeumi kultúrája igen magasszintű, műkincs-állománya gazdag, hogy munkatársai a legnehezebb körülmények között is képesek ezt a nagyszerű anyagot mindenki számára érthetően bemutatni. Az I. sz. Ipari Szakközépiskola, a Herman Ottó Múzeum és a Városi Tanács Művelődésügyi Osztálya a fenti címmel néprajzi kiállítást rendezett a XI. Miskolci Filmfesztivál rendezvénysorozatához kapcsolódva. A MTESZ kiállítótermeiben az iskola néprajzi szakkörének anyagából múzeumi tárgyakkal kiegészítve keresztmetszetet adott a borsodi falvak életéből, a régvolt szokásokról, munkamódszerekről és eszközökről. A belépő látogatót az első teremben félkör alakban elhelyezett Miskolc-panoráma fogadta. Az ismert 1853-as metszet megadja a kiállítás alaphangulatát, amelyhez szerencsésen illeszkednek a múlt századvég hagyományait őrző házbelsőkről készült nagyméretű fotók. A hosszanti falat lakodalomban használt tálak, tányérok borították. A kiállított kerámiák egyik legszebb darabja is itt kapott helyet, egy 1808-as évszámmal ellátott mezőcsáti tányér, rajta az ágat tartó madárral. Megkapó és szép együttest alkotott a bejárattal szemben elhelyezett három darab nagyméretű lakodalmas fazék. A fekete raszterral borított falfelülettel szemben a honismereti munka nyomán született szakköri kiadványok sora bizonyítja az önkéntes néprajzi gyűjtők eredményeit. A belső teremben három nagy vitrinben és három lapos tárlóban a kendermunka eszközeit láthatjuk, mellettük a pásztorművészet remekeit — fokosokat, csanakokat, kutyagerincet — melyeket megcsodáltak a látogatók. A falakon egy 1969-ben megtartott mezőcsáti lakodalom képei alatt Mezőcsátról, Telki bányáról, Sárospatakról való szép kerámiák, boroskancsók, kulacsok sorjáztak. Mindenképpen meg kell említeni a Szomolyáról származó színes papírból és pattogatott kukoricából készült vőfélybotot, amelynek tardonai párjáról nemrég Adorján Lajos publikált. (Lakóhelyünk Ózd, 1970. 44—46.) A népi foglalkozások felirat alatt ügyeskezű faragók kezemunkáját, a ,,nyithatatlan" pincezárat, famozsarakat, csobolyókat helyezték el a rendezők. Valóban csak díszletként, dekorációként néhány gyönyörű textil — matyó kötény, sure — egészítette ki és kötötte össze a kiállítást. MTESZ kiállítási termének kirakatában Miskakancsók, mezőcsáti kulacs és egy szép, kecses kerámia, egy Garadnáról származó „török korsó" állította meg az utcán járókat, szépségükkel invitálva őket a kiállítóterembe. Közel 3000 érdeklődő kereste fel a rendezvényt, ahol az I. sz. Ipari Szakközépiskola néprajzi szakkörének tagjai hozzáértéssel és sok szeretettel kalauzolták a betérőket. K. I.