A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen

Tóth Árpád emlékművét, a Köztemetőben egy síremlék reliefet, amely a „Magvető" legelső és még sehol sem publikált változata. 1938-ban a Református Kollégium 400 éves jubileumi ünnepségeire négy portré domborművet készített el. A felszabadulás előtt állították fel a Köztemetőben édesapja és Medgyessy Piroska síremlék reliefjét, valamint Láng professzor síremlékét. A felszabadulás után a Magyar Szabadságharc centennáriumi ünnepségére készítette el a Petőfi szobrot, 1952-ben Móricz Zsigmond bronz domborművét, 1957-ben Megyeri Barna tanítványával az Arany János mellszobrot és Pándi Kiss Jánossal közösen a Sántha síremlék bronzdomborművét. 1960-ban halála után tanítványai készítették el a Móricz ülő szobrot a Déri térre. 1969-ben valósult meg Csokonai síremlék tervének nő alakja, Géniusz szobra, Juhász Géza professzor, neves Csokonai kutató síremlékeként. Jelenleg tehát a Déri Múzeum kupolacsarnokában lévő kisplasztikákon kívül több mint 20 Medgyessy mű áll Debrecenben. Szót kell ejtenünk még a meg nem valósult, Debrecenbe és környékére szánt Medgyessy szobrokról, tervekről. A hortobágyi Bikát és Csikóst hatalmas, többszöri életnagyságban a kilenclyukú hídra tervezte. Szívesen elkészítette volna Debrecennek élete egyik legmonumentálisabb tervét: a debreceni Vénuszt. Legjobban a Csokonai síremlék terv Paionosz Nikéjét idéző nőalakja izgatta, mint írja: bosszankodom, hogy nem csináltatták meg velem a Csokonai síremlék női alakját. Tudtam volna belehozni ismeretlen, új szépségeket. Mennyire igaz ma is Michelangelo mondása: „A hatalmasok a művészet legnagyobb ellenségei." No de hát „nincs rá pénz", úgy mondták várni kell. Meddig?"

13 Medgyessy halála után csak tanítványai valósították meg Mesterük e tervét. Az is előfordult, hogy a modellnek felkért személy nem engedte magát megmintázni, ez történt Oláh Gábor debreceni költővel. ízesen írja le Medgyessy az esetet: „Meg akartam Oláh Gábort mintázni. Földim. Mondtam neki: „Gábor, olyan szép fejed van, hogy kár a sírba." így szóltam többször, még se engedte. Ilyen volt. Szégyelte, vagy mi. Nem akarta, hogy róla szobor legyen."

14 Az egyes debreceni művek kapcsán történt beszélgetésekből, írásokból, kitetszik Medgyessy és a hivatalos Debrecen viszonya. Mint az „Önportré betűkkel" vallomásában írja: „Debrecenből kerültem elő szobrásznak. Hogy hogy nem. ezt magam sem értem. Hiszen Debrecen sohasem volt nagyon termőföldje a művészetnek. De befogadója sem. Inkább bizalmatlan, gyanakodó, mint lelkesedő fajta. Csokonai állapította meg róla, hogy kövér disznók és sovány poéták városa. Még ha így is áll a dolog, én szeretem a szülővárosomat. Utóvégre mégis csak vagyok és szobrász vagyok. Tudom azt is, hogy hoztam onnét hazulról valamit, aminek örülök, hogy hoztam. Sőt meggyőződésem szerint: csakis onnét hozhattam."

13 A négy ülő szobor körüli levelezésekben ostorozza a városi urakat, akik „rá ültek" a szerződésére, akik nem veszik észre a műemlékrombolást stb. De az új államigazgatás embereit is megcsipkedi a Csokonai síremlék ügyében, vagy a Petőfi szoborról szóló írásában: „leglassabban