A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bodgál Ferenc: Kovácsremekek, kovácscégérek

res hintó a fent írt ifjú ügyességét, mesterségbeni maga ki képzettségét eléggé ki mutatta, a meg elégedésig véleményeztek. A ló patkó készítés, úgy a patkók felverésében is magát ki tüntette, helyes vasalást tett. így a remek elfogadása ki mondatott."

5 Az elkészített remekek gyakorlati célt szolgáltak, így elkoptak, elhasználódtak, s rendszerint nem maradtak meg az utókorra. A céhrendszer megszűnése után (1872.) néhány évtizedig nem követeltek remeket. A századfordulótól kezdve az inasoktól egy lóvasalást, a legényektől egy szépen elkészített patkót kívántak. A szépen elkészített remekeket a mesterek megőrizték maguknak, odahaza a lakásban, vagy a műhelyben dísznek használták. A remekekhez hasonlóan a nagyobb városokban tartott patkolóiskolákon a gyógykovácsok (Kurschmiedek) vizsgamunkákat készítettek. Ilyen tárgyak néha gyűjtőútjainkon előkerülnek. Ilyen vizsgamunkát készített Keresi István kovácsmester egy patkolóiskolán 1930 körül (T. kép). A vizsgadarab egy csukott gyógypatkó (HOM Néprajzi Gyűjteménye, ltsz.: 61. 44. 1.). A szépen lekovácsolt, kimunkált patkó mindkét szárában 3—3 szöglyuk van, és a szárak végébe csavaros patkószeg szerelhető. A patkó elől, középen felhajtott részéhez egy kovácsolt, kissé meghajlított lóláb van erősítve. így a patkó asztali díszként használható. Hasonlóan asztali díszként, s egyúttal fényképtartóként használt remeket a szerencsi Helytörténeti Múzeum gyűjteményében is találhatunk. 2—3. kép: Asztali dísz, készült 1910 körül