A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - Kemenczei Tibor: Új régészeti leletek az aggteleki Baradla-barlangból

házban áldozati oltárt talált, egy kiégett agyaglapot, amelyben az áldozati edények számára készített lyukak voltak [41. Az új kőkor után hosszú ideig lakatlan volt a barlang, s csak a bronzkor végén, korai vaskor elején telepedtek meg benne emberek. Fényes, fekete felületű edényeket készítettek, különböző díszítésekkel. Az előkerült edénytöredékek közt vannak nagyobb edények nyakrészei vízszintes vonal és pontdísszel (2. kép 1., 4.), függőleges besimítással díszített bögrék vállrészei (2. kép 5—6.), befelé dudorodó csészealjrész körbefutó vonalkázással (2. kép 7.), ferde síkokkal tagolt vállú edényrészek (2. kép 11—12.). Durvább kivitelű edények töredékei is előkerültek: befelé hajló peremű tál oldalrésze (2. kép 2.), füles pohártöredék (2. kép 3.), bütyökkel és ujjbenyomásokkal tagolt bordával díszített oldalrészek (2. kép 8., 10.), egyenesperemű peremrész (2. kép 9.). Előkerült a barlang koravaskori lakóinak számos bronztárgya is: bronzkés, karperecek, tűk. Tompa Ferenc a Csontházban egy temetkezést tárt fel, amely mellett több tárgyból álló bronzlelet volt [51. Szintén a korai vaskorból származik egy arany kincslelet, amelyet az egyik szikla alatt találtak. Kb. 150 g súlyú, s karpereceket, gyűrűket, huzalokat tartalmazott [61. Lehetséges, hogy a korai vaskor hagyatékához tartozik az a számos temetkezés, amely a különböző ásatások során a Baradla-barlangból előkerült. Elsőként Nyáry Jenő tárt fel több sírt a Csontházba vezető folyosón. Leírása szerint majdnem mindegyik emberi váz koponyájánál ivóedényt és megszenesedett gabonát, oldalánál kő és csontszerszámokat talált. Az egyik edény, amelyik rajzát közli, koravaskorinak látszik [71. Eszerint e temetkezések a korai vaskorból származhatnának, hasonlóan a Tompa Ferenc által feltárt, bronztárgyakat tartalmazó sírhoz. A szlovákiai Felvidék barlagjaiban több helyen találtak már temetkezéseket J. Barta szerint ezeket a koravaskori barlanglakók hagyták hátra [81. A koravaskor elején azonban a Kárpát-medence egész területén a halotthamvasztás volt szokásban. A barlangokból pedig csontvázak kerültek ki. J. Barta ezt azzal magyarázza, hogy a barlangi temetkezések különleges, rituális jelentőségűek voltak. Véleményét kétségtelenül igazolják a szlovákiai Majda-Hrasko-barlang (Silica) leletei, emberi koponyából készült kultuszmaszkok [91, A szabályos temetkezéseken kívül az 1910-ben végzett ásatásokon gyakran tűzhelyek mellől össze-vissza dobált, felhalmozott embercsontok is kerültek elő. Márton Lajos megfigyelése szerint ezek a bronzkori kultúrréteg alatt voltak, tehát régebbiek annál [101. Hillebrand Jenő antropológiai vizsgálatai szerint pedig ezeknek a csontoknak egy része fel volt törve, ami csak kannibalizmussal magyarázható [11]. Mivel az így talált embercsontok mellett régészeti leletek nem voltak, biztosan nem tudjuk, milyen korból származhatnak. Márton Lajos ásatásai eredményei alapján, s annak a ténynek a figyelembevételével, hogy Saad Andor az istállóskői barlangban kétségtelen bizonyítékát találta az új kőkori kannibalizmusnak [12], lehetséges, hogy a Baradla-barlangban is az újkőkori ember e kegyetlen szokásának emlékei. A Baradla-barlangban talált embercsontok tehát, a régészeti leletanyagnak megfelelően, két különböző korszakból származhatnak. A temetkezések feltehetőleg koravaskoriak, míg a nem szabályosan eltemetett csontok lehetséges, hogy az újkőkori kannibalizmusról tanúskodnak. Az újkőkori és koravaskori régészeti leleteken kívül Márton Lajos árpádkori edénytöredékeket, vaskést, haj karikát is talált ásatása során a barlangban. Ezeket valószínűleg a tatárjáráskor a barlangban menedéket kereső magyar lakosság hagyta hátra.