A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

IN MEMORIAM - Saád Andor: Dr. Vértes László halálára

tiéri lelőhely alapos feltárása és feldolgozása. Kormos Tivadar régibb kisméretű ásatása után most derült fény erre a nagyon érdekes kultúrára. Vértes megállapítása alapján a tatai lelőhely eszközkészlete egy kifinomult, nagy fokban standardizált változata a musztériennek és a neandervölgyi ősemberrel egykorú. Alighogy elkészült ezzel, bekövetkezett a világszenzáció, az előember primitív eszközeinek és nyakszirtcsontjának felfedezése a tatai területtől nem messze, Vértesszőllősön. A lelet hírére a külföldi szakemberek is megtekintik a lelőhelyet. Az ásatások első fázissorozatának befejezése után épületet emeltet a lelőhely fölé, meghagyva egy mésztufa tömböt tanúképpen és egyúttal kis múzeumot rendez be itt a leletekből. Az itt élt előember a sinathropus csoporthoz tartozik, ipara nagyon kezdetleges ,,kavicskőeszköz-kultúra". Korát az első interglaciális korszakba helyezik (Günz-Mindel). Sajnos a lázas munka közben érte a halál. Ásatási metódusa annyira igényes és precíz volt, hogy a világhírű leletről kiadandó monográfiát munkatársai minden nehézség nélkül ki fogják adatni. Tanulmányútjai során kijutott az USA-ba, Afrikába, Egyiptomba, Kenyába, megtekintette az Olduvai-szakadékot és személyesen megismerkedett a Leakeyházaspárral. Legutolsó tanulmányútja Északnyugat-Indiába vezette. A miskolci közönség hívására mindig örömmel jött városunkba. Sokáig vissza fognak emlékezni hallgatói, érdekes, pompás, színes fotóanyaggal kísért előadásaira, amelyekben nem is annyira az ősrégészet egyes szakkérdéseiről beszélt, hanem az általa bejárt országok földrajzi, geológiai, faunisztikai, néprajzi és kulturális viszonyait ismertette, elárulva azt, hogy tudásra és ismeretszerzésre örökké éhes szelleme messze túlmenően a szaktudományán, mindenre kiterjedt és magába szívott ismereteit örömmel adta át az érdeklődőknek. Irodalmi munkássága rendkívül jelentékeny volt. Kutatásának eredményeit több európai nyelven ismertette. Az Akadémiai Könyvkiadó 1965-ben kiadta alapvető művét, melynek címe: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Megérdemelné valamelyik nagy európai nyelvre való lefordítását. Ebben az összefoglaló művében a haladó módszerekkel és a matematikai statisztika segítségével kidolgozott eredményeit is nagy részletességgel ismertette. Munkatársai segítségével ősrégészeti lelőhelyeink teljes állatvilágát és az idevágó paleobotanikai vizsgálatok eredményeit is ismertette. A nagyközönség elsősorban a Medveemberek krónikája című könyvét ismeri. Nagyon érdekes könyv ez. Tréfás, humoros hangvételével élővé varázsolja a laikusok előtt száraznak tartott barlang és ősemberkutató tudományt. Sokat lehet tanulni belőle. Belepillantást enged az olvasónak a kutatók műhelytitkaiba, nehézségeibe, vitáiba és szinte észrevétlenül elmondja mi mindent kellett neki magának megtanulnia, közben bennünket tanít meg sok érdekes dologra úgy, hogy a végén könnyedén juttatja el olvasóit végső következtetéseinek megértéséig. Hatalmas, sokrétű tudásának, érdekes egyéniségének pótlása egyelőre nem remélhető. A szakmabeliek és szűkebb körben miskolci közönsége is érzik ezt a veszteséget. Saád Andor