A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Lajos Árpád: Régi társas gyermekjátékok Mezőkövesden

8. kép. „Haj vára, vára..." (Sürgés) A körben menetelés nem sokáig tartott. Erre a szövegrészre: „Ezt szeretem, ezt kedvelem..." — mindenki párt választott magának, csárdás táncfogással összefogóztak, a táncot lépőssel kezdték. „Ne hívjatok engem liba Ilonának ..." — szövegrészhez érve, lassan fordultak egymás körül. „Nem így járják a táncot ... " — szövegrésztől kezdve végig felgyorsult a forgásuk, s fürgén megpörgették egymást (8. kép). A tánc szépségét a ruha libbenése nagyban emelte. A negyvenes évek derekán szűntek meg ezek a játékok. A mai középkorúak és idősek még emlékeznek rájuk, de a gyermekek nem sokat tudnak róluk. Az áthagyományozás az életviszonyok rohamos megváltozásával megszakadt. A viseletből is kivetkőztek. A tények puszta tudomásulvételével azonban nem érhetjük be. A népi játékoknak, így a matyóság játékainak is — összegyűjtése a ma élő hagyományőrzőktől sürgős feladatunkká vált. Ezek átmentése az utókor számára legszebb kötelességeink egyike, mind a tudomány, mind a pedagógia szempontjából. Nemcsak becses adatokul szolgálnak a folklór kutatói számára, de a bennük rejlő nevelő értékeknél fogva jól felhasználható élményanyagot nyújtanak mindazok számára, akik a játékot, a játszatást, a gyermek nevelésében fontos eszköznek tekintik. Lajos Árpád