A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Lajos Árpád: Régi társas gyermekjátékok Mezőkövesden

— Héja vagyok, elkapom! — Lássuk! A héja gyorsan felpattant a helyéből, s neki a csirkéknek (4. kép). Az anya feltartani igyekezett a héját. Az meg jobbra-balra támadott. Természetesen a támadás irányába fordult az anya és helyezkedtek mögötte a .,cibék", az igazodás elven, bájos mozdulathullámzásával. Legtöbbször sikerült a héjának betörnie, besurrannia a csirkék közé. Amelyik csirkét elkapta, maga mögé küldte. A játék addig ismétlődött míg el nem fogytak a cibék. Ekkor a két főszereplő helyet és szerepet cserélt. Népszerű, dalos, mozdulatutánzó játék volt a Hej, koszorú ... Kézfogással körbeálltak, s egyik pajtásukat a kör közepére küldték. Amaz leguggolt, s arcát tenyerébe rejtette, mintha szomorkodnék (5. kép). — Most már a körtagok ezzel a nótával indultak el, s meneteltek körbe egymás után: Hej, koszorú, koszorú, Mért vagy olyan szomorú? Azért vagyok szomorú, Mert a nevem koszorú. (Borika) van a körbe, Szeme-szája sötétbe', Majd küldünk egy leváltót, Ki leváltja a játszót. 5. kép. „Hej koszorú, koszorú, mért vagy olyan szomorú?'*