A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Bodgál Ferenc: A vörössipkás honvéd

és véremmel tartozom szolgálni. Kérem pg mindenkoron az atyát, hogy e gonosz ellenségnek prédályába soha ne légyen az én testem. Debreczenbe menénk s készültünk midőn már az ellenség hazánk határait pusztítá. Miniszter parantsolat szerént más nap szekereken végsőbánban az az Fehértemplomba küldettünk én s más Miskólcziak s szép hazáért élni s halni kész ifjak. Utazásaikban sok Városok és faluk mindnyájan szívesen s örömmel felköszöntvének. Kitűzött helyünkre érvén lehet ugyan képzelni milly nagy örömmel vevének az ottani német lakosok, mert még semmi segéd sereg jön hozzájok, s a ráczoktól pusztíttatott. Másnap a hegy oldalon a sánczunk felet reánk szállá ránk ütöttek de meg vártuk őket s egy álgyuk lovastul puska s gyú golyóstul el szedtük tőlük. De mi közülünk is kettő meghalt s három sebesült meg kik között kedves bátyám Lajos is volt s szerencsétlen érte a golyó. S nagyon fájlaló rám nézve mert a térgyen alól a lábán a vastag húson keresztül lövetett az ellenség által. Onnan az ispitályba három hétig feküdött, innen Versecznek küldetett. Augusztus 30-dikán öt felül óvárosra ütöttek a ráczok; s nem volt katonaság csak az első, második, negyedik század többi Szászkán, egy század Verseczen vala, nagy volt a veszedelem s golyó hulás mind a két részről négy órától egész három óráig mindég folyt, de átallyára most vagy soha, megszalasztánk a rácz és segéd szerb seregeket, mink csak három század, ők pedig többezreken. Harmadnap múlva egész addig czápa dög raj . .. köszönhették ezen veszteségűket a ráczok a papjaiknak mellyek délután azt gondolták talán olykép ... századjuk harcznál is távol legyen . . . Bátskaji veres Templom Reájok üténk . . . kikergeténk s falujukat porrá égeténk. Veres templom pedig megadá magát, mivel sok német lakos lakja. Palánk, Szakolovicz Mósály nagyobb táborokat akaránk megvizsgálni, ugyan hulot a golyó mint a zápor, hogy még a napot is meghomályosítá, ezer szerentsénk; de nélküle is hogy hegyen a homokdombon valánk; mert sok vízfolyások voltának; mosmár tétetik a ráczok vitézségünket és félnek a veres sapkásoktóll mint valaha a Thilla s népétől (hírétől) Miskolczi Imbicz (?) fiú megholt s két társ megsebesült. Támadásba menénk s két óldalrul támadának minket de megvertük ágyú szereiket s ágyúsait agyon lövénk. Október 14dik Kasicz nevű helységek hol sokan tartozkodának megvizsgálván mentünk sánczaikból kilődözénk s a falut porrá égettük, ők a hegyre föl szaladtak ágyullyokkal együtt. Ezen czatainkon a város körül sánczolák a Polgárok mellyet mink is sok napokig ástunk, s ágyúval körül vevénk, a hegyoldalon van két kis különös sánczunk, mellette őrizünk a város fontos fő állását szintén a táborunkban vala melyben lakunk a szabadon két holnapig. A verseczi utat fölsánczolták a ráczok, hogy nekünk eleséget ne hozhassanak s a táborban akori időbenolyan szűken voltunk, mert egy prófunt hat ember számára osztottak . . . Illy körülmények között senki nem jött segítségünkre csak egymást föl váltva néhány pólyák szegény falujából. Az ily rabló s országunkat pusztító elszánt népek mint.. . így másik is Bánáthban mint bajnokok harczolánk. November 8 dikán Versecz városában menénk mivel a rosszlelkű Hólanok (?) által veszélyeztetve volt s Temesvárat bejárva jöttünk segítségül s czak November 9kén jövénk vissza s útközben Lógenszdorfbul. .. volt agránecznek s más szökevényeknek sánczaikból kilődözénk ugyanolyan ideig fölfentarták magokat, de bátorságunk általi megszalasztánk őket. Két századot kivégezénk sokan a vízbe fúladtak fegyverekkel együtt, két ágyújukat el vevénk tőlük a sok holtest tizenkettő is volt egy rakáson még ennyi hólt testet soha nem láttam. A vürtenbergi Huszár hadnagy és mink Fái Gyula hadnagyok elestek két közvitéz és két sebesült közülünk, a helységet porrá égeténk.