A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. (Miskolc, 1966)

IN MEMORIAM - Vrbovssan M.: Kelet-Szlovákia táj- és honismereti évkönyvéről

[8] Honfoglaláskori temető Miskolc északkeleti határán. Archaeologlai Értesítő. 1961. 1. és különlenyomat. [9] A Mezőzombor-bálványdombi honfoglaláskori temető. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve III. (1963), 37—53. pp. [10] A miskolci órásipar története. II. Borsodi Szemle. VII. (1963), 1, 64—69. KÉZIRATBAN: [11] A bükki üveghuták. (101 gépelt oldal + 18 tábla.) [12] A miskolci vasipari kézművesség emlékei a Herman Ottó Múzeumban. (85 oldal, 91 képpel.) Kelet-Szlovákia táj- és honismereti évkönyvéről Nővé Obzory (Új Látóhatár), Presov, I. kötet A szocialista társadalmat építő országokban a táj- és honismeretnek a legszélesebb körben való művelése és a megszervezett ismereteknek még szélesebb körben való népszerűsítése igen fontos tudományos népművelési feladat. A táj- és honismeretnek a szlovák nyelvben vlastiveda (a szűkebb otthonról való ismeret) a neve. Az alábbiakban nagy vonásokban adunk képet a keletszlovákiai táj- és honismertetés egyik — ez idő szerint legreprezentatívabb, évenként megjelenő orgánumáról, a Nővé Obrozy első kötetének tartalmáról, és a benne megjelent kutatási eredményekről. Ezek olyanok, hogy a magyar olvasók érdeklődését méltán felkelthetik. A Keletszlovákiában folyó tudományos és népművelési munka ismertetésére több okból is szükség van. A közösségi élet szilárd törvényei szerint nem lehetünk közömbösek az iránt, hogy mi történik szomszédainknál, ez természetszerű. De a magyarságnak a szlávsággal — s különösen a szlováksággal való évszázados együttélés — még igen sok olyan közös hagyományt is teremtett, amelyet minél szélesebb körben ismernünk kell. A múlt eseményeit nem szabad egyik részről sem egymástól elszakítva kutatni és értékelni, mert így egymástól eltérő és igen téves eredményekhez jutunk. Az a táj, ahol a két nép egymás szomszédságában, vagy egymással sokszor összekeveredve élt — és él sokhelyt még ma is — egyformán befolyásolta életünket, testi és szellemi alkatunkat. A két nép közösen vett részt annak kultúrtájjá való átformálásában. És sorolhatnánk a közös érdekeket tovább is, ez azonban nem feladatunk, ezek a gondolatok mindkét oldalon ismertek. Mielőtt a Nővé Obzory I. kötetének ismertetésébe kezdenénk, szükséges előrebocsátani, hogy a keletszlovákiai táj- és honismeretnek már 1947-től volt egy kisebb formátumú orgánuma. Ennek Svojina volt a neve. Ez a kis „harcos" folyóirat Kosicén jelent meg, de élettartama csupán négy évfolyamra terjedt. A folyóirat kezdetben igen nagy népszerűségnek örvendett, sokfelé olvasták. Hasábjain különböző értékű tanulmányok láttak napvilágot. Lelkes írógárdája is volt, akiknek írását külföldön is szemmel tartották. Az 1950-es átszervezés alkalmával a folyóirat beszüntette működését. Csaknem egy évtizednek kellett eltelnie, amíg a keletszlovákiai táj- és honismeret újra szóhoz jutott. A kezdeményezés ezúttal Presovot (Eperjes) illette. Ebben a kerületben kellett a táj- és honismeret terén a legnagyobb hiányokat pótolni. Ennek szemléltetésére elég, ha itt csak arra hivatkozunk, hogy az egész