A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. (Miskolc, 1966)

IN MEMORIAM - Lajos Árpád: Megay Géza 1904—1963

Végigtekintve hosszú és eredményekben gazdag életén, talán azt kell elsősorban aláhúznunk, hogy legfőbb feladatának — a szóban és írásban egyaránt megnyilvánult — minél szélesebbkörű múzeumi ismeretterjesztést tekintette. Ebben pedig jelentősen megelőzte korát és a múzeumokkal kapcsolatos hivatalos álláspontot. Gazdag élete, sokoldalú tevékenysége és eredményei mind a múzeum, mind a tudomány számára hasznosak, és azokat kegyelettel megőrizzük. Irodalmi munkássága felsorolva 1—341. sz. alatt a Herman Ottó Múzeum Évkönyve IV. k. 210—218. oldal. Megay Géza (1904—1963) 1963. december 8-án egy régi szorgalmas, értékes munkatársunkat vesztettük el Megay Géza személyében. Korai halála fájdalom és gyász hozzátartozóinak, jó barátainak, s mindazoknak, akik ismerték és szerették munkásságát. Négy évtizedes működése emlékezetes szakasz a Herman Ottó Múzeum történetében. Pályája szorosan kapcsolódik ehhez az intézethez, munkásságának nyomdokai előtűnnek a múzeum csaknem minden munkaterületén, régészetben

; néprajzban, helytörténetben. Életútja egy olyan korszakban kezdődött, mely még tele volt a régi városi és falusi életforma emlékeivel. A polgári világ túl volt már a delelőn, de még nem érkezett el alkonyához. Érdekes korszakváltozás mesgyéjén haladt az élete. Megay Géza 1904. március 21-én született Miskolcon, régi kisiparos családból. Itt végezte elemi és szakközépiskolai tanulmányait is. A fémipari szakiskolában fejlesztette ki rendkívüli kézügyességét, melynek később oly nagy hasznát vette. Hamarosan kitűnt, hogy a kézmívességen túl kiváló érzékkel rendelkezik az ember történetének, társadalmi életének tanulmányozására és kutatására. A város kisiparos társadalma és a falu népélete hamar felköltötte érdeklődését az ipartörténet és a néprajz iránt. A környezet reá hatásában döntő szerepe volt a Borsod-Miskolczi Múzeumnak. Mint középiskolás tanuló lelkesen látogatta az akkor még csak jóformán két évtizede működő múzeumot, a város egyetlen tudományos intézményét. Tizenhétéves korában felajánlotta díjtalan gyakornoki szolgálatát. Éveken át ingyen dolgozott itt, csakhogy a tudományt szolgálhassa. Leszih Andor múzeumigazgató vezette be a múzeológia alakuló szakágaiba. 1928-ban, midőn a városnak módja nyílt anyagi keretet teremteni, mint „kezelő", kapta itt meg tényleges állását. Előtte sorra bontakozott ki a múzeumi munka sokféle ága. Résztvett Hillebrand Jenő, Tompa Ferenc, Leszih Andor régészeti kutatásaiban, ásatásaiban, megismerkedett a leletmentés tudományával, s itt elsajátított tudását később önálló régészeti kutatásaiban érvényesítette. A régészet mellett nagy lelkesedéssel lendült bele a néprajzi és ipartörténeti gyűjtőmunkába. A nyugtalan, tudományszomjas fiatalember napokon át magával vitt száraz koszton járta be a megye falvait, tanyáit, az akkori közlekedési viszonyok és szűk anyagi lehetőségek közt legtöbbször gyalog, gyűjtött, fényképezett, rajzolt. Az anyagi kultúra emlékeit, a halászat, jószágtartás, földmívelés, népi foglalkozások köréből rendkívül nagy mennyiségben