A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. (Miskolc, 1966)

LEGÚJABBKORI TÖRTÉNET - Kilián István: A legújabbkori kutatások néhány kérdése

úgysem győzné. Arról azonban mindenképpen kell beszélnünk, hogy legalább egy-két erősebb termelőszövetkezeti község dokumentációját összegyűjtsük. Az ipartörténet tekintetében valamivel biztatóbb a helyzet. Miskolcon van az ország egyetlen kohászati múzeuma. Ez a múzeum a többi között gyűjti és rendszerezi a miskolci nehézipar — kohászat, gépgyártás — legújabbkori történeti dokumentumait is. Nincs megoldva azonban a megye bányászati emlékeinek a gyűjtése. Rudabánya várossá alakulásának 600. évfordulója alkalmából a bányászat emlékeinek kiállítására alapítottak múzeumot. Ez azonban Rudabánya jellegéből adódóan csak ércbányászattal foglalkozik. Hol marad a megye igen sok szénbányája tárgyi anyagának a gyűjtése? A felszabadulás után a megye az iparosítás terén óriás léptekkel haladt előre. Miskolc mellett új gyárvárosok nőttek ki szinte egyik évről a másikra a földből. Ezeket az új iparvárosokat sem szabad elfelednünk. A fentiekben csak ismertettem a problémákat. Megoldásra még csak javaslatot sem tudok tenni. A segítségadásnak azonban volna valami módja. Véglegesen azonban ez sem tudná megoldani a vázolt nehézségeket. A Lenin Kohászati Művek és Rudabánya kezdeményezését a múzeum csak üdvözölheti. Miskolc rangjához, 600 éves történetéhez méltóan azonban gondolni kellene a kohászati múzeum kiállító területének a növelésére. Köztudott, hogy a kiállítás annyira zsúfolt, hogy oda látogató csoportot lehetetlen bevinni. Esetleg hasznosan oldódna meg olyan formában is a kérdés, hogy a kohászatnak a kapitalista nagyüzem létrejöttéig tartó időszak történeti emlékeit az ómassai massa múzeumban, a nagyüzem létrejöttétől napjainkig tartó időszak gyártmány történeti, technológiai, munkásmozgalmi anyagát pedig a jelenlegi kohászati múzeumban kellene gyűjteni és bemutatni. Kívánatos volna azonban mindenképpen a Herman Ottó Múzeum és a két kohászati múzeum közötti kapcsolat elmélyítése, a feladatok összehangolása. A város vezetőinek tudomásul kell venniök azt a tényt, hogy Miskolcnak az elkövetkező években rohamosan fog növekedni az idegenforgalma. A belföldi idegenforgalom városunkról való véleményformálása sem megvetendő, a külföldieké azonban mindenképpen meggondolkoztató. Ha anyagi fedezetünk nincs is meg a katasztrofálisan szűk múzeumépület olyan arányú növelésére, amelyben legalább 50 év távlatában megnyugtatóan meg lehetne oldani a raktározás és a kiállítás gondját, akkor legalább az idegenforgalmi igényeknek megfelelően létesítünk fiókmúzeumokat, ahol a megye, vagy a város iparának, bányászatának és mezőgazdaságának dokumentációját bemutathatnánk. Említettem Rudabányát. Említenem kellene Miskolcot, ahol egy esetleges bányászati múzeum látogatója a bányászat emlékeiből, múltjából tanulná meg a jelent értékelni. Erre azonban egyelőre nincs lehetőség. A Miskolci Nehézipari Műegyetem részéről bányászati múzeum alapítására megvan az igény, a szándék azonban objektív nehézségek miatt eddig még nem realizálódhatott. Ugyanilyen gondolat eredménye az az ötlet, hogy a megye és a város gazdag szőlőtermelő múltjának és jelenének bemutatására és a múzeum gazdag és értékes történeti szőlőművelő anyag reprezentatív bemutatására, kiállítására létesítsünk pincemúzeumot. Űgy vélem, hogy a bányamúzeum és a pincemúzeum emelhetné a 600 éves Miskolc kulturális tekintélyét. Fentebb a legújabbkori tárgyi anyag szegényes számára hivatkoztam. Javaslataim megoldása segítené a tárgygyűjtést és nagyobb bizalmat adna a múzeum dolgozóinak, vezetőjének munkájuk értékéről. Minden múzeum kettő feladatot lát el, s éppen ez különbözteti meg a kü-