A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. (Miskolc, 1966)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - Lajos Árpád: A sajóvelezdi fűzfakürt

A sajóvelezdi „fücfakürt" A tavaszi évszak gyermekjátékai közt Borsodban is jól elterjedt, kedvelt gyermekhangszer volt a fűzfasíp mellett a fűzfakürt. Különösen a folyómenti falvakban. A mai gyermekek nem ismerik. Ezelőtt kéthárom évtizeddel szűnt meg. Felnőttek, leginkább középkorúak és idősek emlegetik. Részletesebben a Sajó mentén érdeklődtem ez iránt a gyermekjátékszer iránt. Már a közlők szóbeli adataiból könnyű volt elképzelni: csigavonalban, szalagformán vágott fiatal fűzfahéjból összecsavart kürt, melynek vékonyabbik végébe száj síp gyanánt fűzfabotocskáról lehúzott kis csőformájú héjat toltak. Ezt fújták meg, ennek berregő hangját erősítette fel a kürt teste. A kis hangszert (hoszsza 30—40 cm) a Sajó völgyén ,,fűcfakürt"-nek, a közeli Bán völgyén ,,ficfakürt"-nek nevezik. Búgó, bőgő hangot adott, mindegyik kürt különböző hangmagasságokban, aszerint, milyen méretben készítették, s milyen erővel fújták meg. Az itt bemutatott fűzfakürtöt Sajóvelezden Elkészült fűzfakürt pótsippal. Kovács János megvizsgálja a fűzfagallyat. készíttettem el 1965 áprilisában, Kovács János helybeli 40 éves útkaparóval, aki ilyeneket gyermekkorában nagy élvezettel csinált és fújkált. Kérésemre szívesen vállalta az elkészítést, csak mivel az anyag megszerzésére nem volt ideje, én magam vágtam le a szükséges fűzfagallyrészt a közeli Sajó partján, s ugyancsak metszettem vékony fűzfabotot a kürtbevaló rezgősíp elkészítésére. Igyekeztem adatközlőm utasításaihoz tartani magamat. Lehetőleg egyenes növésű, dús mézgatartalmú gallyat kerestem (mint tudjuk, tavaszszal mézgásak legjobban a fák). „Csak törthajlott ne legyek — figyelmeztetett —, mert a hajlaóson nem tudja az ember meggyöveszteni... igen... úgy mondjuk, hogy ha lehúzzuk a hajaót, hogy meggy ö vesszük, mert meggy ön a haja ... azutaón ződ szinű gallyat keressék, az gyön még let jobban meg, abban