A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. (Miskolc, 1966)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Komáromy József: Az első Kossuth-szobor

művész, Kossuth Ferenc, Herman Ottó feleségével, a budapesti sajtó részéről Vészi József, Barta Ödön, Lyka Károly, Molnár Ferenc. Az Erzsébet tér díszítését a város Rumbold budapesti „díszítőre" és Pick Jakab miskolci bútorgyárosra bízta. A leleplezési ünnepre a tér zsúfolásig megtelt, amint azt az egykori fényképek tanúsítják. A zászlódíszt esőzápor verte, de az ünnepség kezdetére permetező esővé szelídült. De beszéljen erről az egykorú riport: „Rendőrbiztosok nagyban buzgólkodtak a rend fenntartásában. Nehéz feladatuk, volt, mert 15—20 ezer embert nem könnyű dolog ám rendben tartani. A szobor környéke festői látványt nyújtott. Ember-emberfej mellett mindenütt. Az Avashegy oldala is tömve, még a házak tetején is ültek [2]. A szobor: Kossuth ércalakja nagyobb az embermagasságnál. A szabadságharc Kossuthját ábrázolja, s ki városról-városra sietve, szervezte a honvédséget. Férfias alakját magyar ruha takarja és mentéje könnyedén hátravetve, lóg a vállán. Jobb karját magasra emeli, mintha most is fegyverre szólítaná a népet. Tollas kalapját a kard markolatán pihenteti. A szobor talapzata fehér szemcsés kő, négy méter magas. Kiss István építész alkotása. Elül a felírás: KOSSUTH 1802—1894. A szobor ún. antipatinával van bevonva, amely a bronz csillogó színét sötétzölddé változtatja, de aztán évtizedekig megóvja a szobrot a feketedéstől.. ." Rövid visszaemlékezésünk vécére kívánkozik a szobrászművész Róna József személyes vallomása, amely a mű alkotó titkairól vall: „Még szoknyás gyerek voltam, mikor már e névért (Kossuth) lelkesedtem. Követválasztás volt és szülőfalumon is átvonult az öreg Madarász József. Mi gyerekek, aprók és nagyok, utánavonultunk a bandériumos kortesmeneteknek és belerekedtünk Kossuth és Madarász éltetésébe. Pár év múlva meg befirkáltam a falakat fekete szénnel... És ha valahol ezt látták: Éljen Kossuth Lajos! — minden esetben én kaptam ki, akár én tettem azt, akár nem. Mikor felnövekedtem, gyökeret vert bennem a lelkesedés mindenki iránt, aki szabadságharcunkban részt vett. Minden egyes hőse képzeletemben alakot öltött. így láttam Kossuth Lajos délceg alakját, bár sohasem láttam igazán. Hallottam érces hangját és lelkem ott volt mindenütt, ahol ő csodákat mívelt. Hóbortos rajongó! — mondja az olvasó. Igaza van. Az voltam. Voltam. Ma nem vagyok már ilyen. Jöttek az élet keservei, a művészpálya szörnyűséges küzdelmei és szívem rajongásának sok virága elvirult, elhervadt. . . Azt mondják rólam, hogy gondolkodó művész vagyok. Köszönöm a kétes értékű bókot. De higyiék meg, mikor ezt a Kossuth szobrot készítettem, igazán nem gondolkoztam! Hiszen csak gyerekkorom, ifjúságom emlékeit kellett feleleveníteni! Csak testet kellett adni annak, ami bennem élt. Mikor hét éves voltam, már ilyennek láttam őt, mint amilyennek ma harminc év után a valóságban. Gyermeki fantázia alkotta meg azt harminc év előtt... s amit ma, mint érett művész hozzáadtam, az csak technika, az csak művészi tudás." KOMÁROMY JÓZSEF JEGYZETEK [1] A miskolci Szabadság napilap 1898. április 16-i száma. A Herman Ottó Múzeum Sajtótárában. [2] A Szabadság 1898. június 1-i száma. H. O. Múzeum Sajtótárában. [3] Róna József szobrász (1861—1940) otthagyta a szülői házat Lovasberényben és a fővárosba ment szobrászinasnak, egy kőfaragó műhelyébe. Azonban önálló kompozíciói alapján 1879-ben kapott állami ösztöndíjjal a bécsi művészakadémián három évet tanult Hellmer szobrászművész keze alatt. Római díjával pedig a Palazzo Veneziá-ban levő műtermében, majd 1886-ban történt hazatérése után pesti műtermében alkotott műveivel kora egyik divatos szobrásza lett, s barokkos, mozgalmas stílusú alkotásaival (Savoyai Jenő szobra a Várban, Zrínyi Miklós szobra a budapesti Köröndön, a Vígszínházban és a Parlamentben felállított szobraival) közönségsikert aratott.