A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. (Miskolc, 1966)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Marjalaki Kiss Lajos: A miskolci Nova Civitas kérdése

éppen olyan kötelező volt a külhatárban a fundus után járó telekföld megművelése, mint a paraszti rétegre. Ezt azonban azok cselédjeikkel, vagy a helybeli zsellérekkel végeztették el. Az 1563. évi adatok alapján összehasonlíthatjuk Miskolc város ó és új városrészének arányát a diósgyőri váruradalom tartozékainak számbavétele alkalmával. Az akkori leltár kimutatása szerint Miskolc ó-városrészében 186 lakott fundus, vagy sessio, továbbá 2 lakatlan, üres háztelek volt. Ugyanakkor az új-városban 108 lakott és 19 lakatlan jobbágyülés találtatott. De az óvárosban még 17 nemesített, tehát a jobbágyszolgáltatásoktól szabaddá tett kuriális udvar, az újvárosban további 4 kuriális udvar került bele az összeírásba [4]. 1563-ban a „szer"-eken, a város szélein elhelyezkedő zsellérek 75 apró udvarkákban szorongtak. A zselléreknek azonban nem járt a külhatárban sem szántóföld, sem kaszálórét. Ez a folyton szaporodó réteg idővel számban felülmúlta a telkes lakosság létszámát. Miskolc új városrészének a fentiekben előadott kinyomozása így eredményt hozott. Az Üjváros elnevezésű lakónegyed fokozatosan fejlődött. 1500ban már külön templom, helyesebben templom-nagyságú kápolna, körülötte temetővel egészítette ki az új miskolci városnegyedet. Ennek a helye a mostani Deák téren található, ahol csatornafektetésnél előkerültek az egykori Boldogasszony-kápolna alapfalai [5]. Az itteni temető később a Tetemvárra vonult át. Miskolc-újváros beépített határvonalát egy mély árok övezte, amelynek vonala a Pece-folyásának a Szinvába torkolásától északnyugati irányban: a Béke tér (régebben Búza tér) belső házsora — Jókai utca déli teleklábai — Fazekas utca déli teleksora — Major utca déli házsora. Ez volt a helyzet az 1702-ben készült első Kötél Könyv felvételének idején [6] Az Üjváros elnevezés a XVIII. század derekától kezdve csak mint helyi hagyomány élt tovább, de közigazgatási jelentése fokozatosan csökkent, majd eltűnt. MARJALAKI KISS LAJOS JEGYZETEK [1] Miskolc város tanácsának legrégebbről megmaradt okmánya 1376. január 15-én kelt, és ebben van említve először az üjváros kifejezés. „Arnoldus judex . . . Mathias de Nova Civitate . . . jurati de Miscolch . . ." Szendrei: Miskolc város története . . . in. k. 1890. 63. p. [2] Komáromy József: A miskolci Sötétkapu-melletti ásatások jobbágyházai. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei l. sz. 1955. szept. 18—21. pp. — Komáromy József: Beszámoló a miskolci Sötétkapu-melletti ásatások eredményeiről. A Herman Ottó Múzeum Evkönyve, 1957. I. k. 70—101. pp. [3] Vö. 1. számú jegyzet. [4] Szendrei: Miskolc város története . . . III. k. 1890. 232—235. pp. [5] Herman Ottó Múzeum Régészeti Adattára: Komáromy József: Jelentés a miskolci Deák téren végzett leletmentésről. (Miskolc-kötet, Deák-tér.) [6] Ez a rövid összeállítás folytatása és pótlása annak az öt megelőző tanulmánynak, amely Miskolc régi települését vizsgálta. Ezek sorrendben: Marjalaki Kiss Lajos: A miskolci Kötél Könyv 1702-ből. Kny. a MHOM Közi. 3. sz. 1956. jún. 39—48. pp. — Ua.: A miskolci főutca topográfiája. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1957. I. k. 102—128. pp. — Ua. : Miskolc régi mellékutcái. HOM Evk., 1958. II. k. 133—153. pp. — Ua.: Miskolc város lakótelepének fejlődése. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1962. III—IV. k. 100—106. pp. — Ua.: Jobbágy- és zsellérháztelkek a régi Mis-' kolcon. Borsodi Szemle, 1962. VI. évf. 6. szám, 95—100. pp. •2* 19