A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. (Miskolc, 1966)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - Mády Zoltán: A miskolci Aldheim-töredék

cikornyásabb alakúval helyettesítettek. Az insuláris írású kódexek olvasását nehezítik a leggyakrabban használt szavak sokszor nagyon is egyénien alkalmazott rövidítései és a betűk vonalainak egybefűzései (ligatúrái). A miskolci töredék írója szinte páratlan gazdagságban használja mindkettőt. Ezért jelentett nehézséget a szöveg olvasása. Az alaposabb vizsgálat kiderítette, hogy a pergamenlapnak (fóliónak) azon a felén, amely a kötésnél belülre esett, egy latin verstöredék van; a külső részén pedig egy verstani értekezés részlete található. Mindkettő meglehetősen csonkított formában, mert a nagyméretű kódexlapnak jelentős részét, a könyvkötő a kisformátumú Justinianus könyv bekötésekor levágta. Mindkét szövegrész Aldhelm angolszász író (kb. 640—704) műveiből tartalmaz töredékeket. Aldhelm az angoloknak első olyan írója, akinek művei az utókorra maradtak. Az óangol nyelven írt munkái elvesztek, de a latinul készített teológiai írásai, költői művei, verstani értekezése és levelei ránk maradtak. Vallásos költeményeken kívül világi verseket is írt: ún. költői rejtvényeket (enigmákat). Az ilyen műfajú versek ebben a korban nagyon divatosak voltak. A miskolci töredék a legutolsó, a századik, a Creatura (Teremtmény) című enigmájának végéről és az ehhez közvetlenül csatlakozó prozódiai értekezésből tartalmaz részleteket. Amint említettük, töredékünk insuláris írással készült. Idők folyamán ennek két fő fajtája alakult ki: az ír és az angolszász. A két változat között sok a rokonvonás, mégis meghatározó különbségek is vannak. Töredékünk írója az angolszász típust használta. Az angolszász jelleg a rövidítésekben is megnyilatkozik. Az egyes kolostorok írói bizonyos sajátságokat alakítottak ki, és ezek alapján másolói iskolákat (scriptoriumokat) szoktak megkülönböztetni. Ezek alapján megállapítható, hogy töredékünk valamelyik dél-angliai scriptoriumban a 8. század közepe körül készülhetett Mivel egy most Londonban levő, de Canterbury-ben írt kódex a miskolci fragmentummal aránylag sok megegyezést mutat, lehetséges, hogy ez utóbbi is onnan került ki. A töredéknek Németországba való kerülésére vonatkozóan a következő feltevés látszik elfogadhatónak. Amint említettük, az angolszáz egyház miszszionáriusokat küldött ki a Németországban maradt germán törzsek megtérítésére. E misszió vezetője, Bonifác (680—754), ifjúkorában Aldhelm tanítványi köréhez tartozott. Később mainzi érsek lett, és élénk levelezést folytatott britanniai barátaival. A fennmaradt levelek egyikében ezt írja: „Általában, amit a könyvtárban találsz, és amiről gondolod, hogy nekem hasznos lehet, mert azt nem ismerem, vagy nincs leírva nálam, küldd el!" Még meglepőbb adatot szolgáltat Bonifác tanítványának és a mainzi püspöki székben utódjának, Lullnak egyik levele, amelyben a következő részlet található: ,Küldj etek nekem Aldhelmtől bármiféle munkát! Legyen az próza, vagy költői mű, hogy idegenben töltött életemben azokon felüdüljek és megemlékezzem az megboldogult püspökről" [4], A levelek keltezésének időpontja tökéletesen megfelel a kódex keletkezésének idejével. így kerülhetett töredékünk kódexe Dél-Angliából Közép-Németországba, valószínűleg Mainzba, és innen talán Bonifácius kedves kolostorába, Fuldába, amelynek könyvtára messze földön híres volt. Innen az elavult írású, olvashatatlanná vált kódex egy könyvkötő műhelyébe került, ahol egyik, talán utolsónak megmaradt lapjába a Justinianus-könyvet kötötték be. Ez aztán egy magyar diák révén Magyarországra, Miskolcra, vagy ennek közelébe jutott.