A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)

Kemenczei Tibor: A péceli kultúra újabb emberalakú urnalelete Centeren

Hillebrand: Der Stand der Forschung der älteren Steinzeit in Ungarn. Bericht der RömischGermanischen Kommission 1934 35. 25—26. o. Hillebrand: Uber ein Atelier des „Proto-Campignien" aul dem Avasberg in Miskolc. Die Eiszeit und Urgeschichte, 1928. 54—59. o. Hillebrand: Az őskőkor története. Kincsestár, 12. szám. Babor: Nase problémy paleolitieké. Obzor preahystoricky, v. 1925. Skutyl: Paleohtikum Sloveska a Podkarpatskej Rusi. 1938, 328—243. o. Csorna József: Ostörténelmi nyomok Abaúj megyében. Felsőmagyarországi Múzeumegyesület XI. évkönyve, 1892, Kassa. Mihalik József: A boldogkőváraljai neolitkori telepek. Arch. Közi. 1897. XX. kötet, 5—39. oldal. Patay Pál: A korláti paleolitok kérdéséhez. Arch. Ért. 1937. L. kötet, 139—141, 229—230. o. Vértes László: Die mezolitische Fundstätte von Eger. Acta Arch. Acad. Scient. Huns. 1951. 153— 190. o. Saád Andor: A Bükk hegység ősembere és az avasi probléma. Borsodi Szemle. 1956, 2. szám, 104—126. o. Saád Andor: Ujabb gyűjtések eredményei a Korlát melletti Ravaszlyuktetőn. Folia Arch., 1959. XI. kötet. 2—11. oldal. Rozsnyói Márton: A Nekézseny melletti Határtetőn végzett kutatások eredményei. Kézirat. SAÁD ANDOR A péceli kultúra újabb emberalakú urnalelete Centeren Centeren 1958-ban útépítés, majd Kalicz Nándor leletmentése során a péceli kultúra hét hamvasztásos temetkezése került a napvilágra, amelyek közül a harmadik sír három emberalakú urnát tartalmazott [1]. A lelőhely a Kőfej nevű hegy nyúlványa. Ezt útépítés közben átvágták. Az átvágás oldalában, az országúi szintjétől mintegy két méter magasságban, az emelkedés tetejétől számítva 2,

G méter mélyen 1963 nyarán az esővíz újabb hamvasztásos temetkezést mosott részben ki. Megmentése Dobosy László, az ózdi múzeumbaráti kör egyik tagjának érdeme, aki rátalált a sírra és kibontotta. A leleteket átadta a Herman Ottó Múzeumnak. A temetkezés egy emberalakú urnát és egy áttört talpú, pontsorokkal díszített csészét tartalmazott. A hamvak az urnában voltak. Az emberalakú urna felső része zárt, ívelten hátrahajlik. Elől ezt a rés2t oldalt és alul borda határolja. Hátul kerek lyuk van. Az arcrészen a szemöldökök, a szemek és orr emelkedik ki plasztikusan, a száj ábrázolása azonban hiányzik. A két kart felfelé álló bütykök jelzik. Az urna aljának alakja laposovális. Színe szürkésbarna. M: 31,6, Fá: 12,8x9,8 cm. A kis talpas csésze alakja félgömbölyű. Az egyenes perem alatt két kis fül van. Áttört talpon áll, amely négy részre tagolódik. Díszítését a perem alatt és a talprész felett húzódó s az ezeket összekötő megismétlődő kettős beszúrt pontsorok alkotják. Színe vörösesbarna. M. 11,4, Szá: 14,9x13,2, Fá: 6,9x5,6 cm. A péceli kultúrában az emberalakú edények kulturális és történeti hátterét Kalicz Nándor rajzolta meg a péceli kultúra anatóliai összefüggéseit tárgyaló alapvető munkájában [2]. Eszerint a centeri emberalakú urnák megfelelőit Trójában a II. város rétegeitől egészen az V. város végső szakaszáig megtaláljuk. Tovább elemezve a péceli kultúra déli összetevőit megállapítja, hogy azok olyan lényeges hasonlóságokat árulnak el Dél-Balkán és Anatólia korai bronzkorával, hogy ott kell keresnünk a péceli kultúra népének kiindulási területét. Véleménye szerint a centeri leletek nem a péceli kultúra kialakulási idejére helyezhetők, nem az első déli hullám hagyatékai. Északmagyarországi feltűnésük egy i. e. 1900 körül Trója és Anatólia korai bronzkorát záró nagy népmozgás következményekép magyarázható. Ekkor új déli népcsoportok indultak északra. Egy ilyen néptöredék jutott el a péceli kultúra területére is, magávalhozva az emberalakú edények készítésének szokását, illetve azok készítésére ösztönző lelki tartalmat. Ez a kor egybeesik a péceli kultúra végső szakaszával. A péceli kul-