A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)

Leszih Andor: Herman Ottó és a miskolci múzeum

t Herman Ottó lillafüredi villájának kertjében vadászkutyájával. Herman Ottóról fiatalkorában készült fénykép > gának összeállítása és kutatása során is sok ősrégészeti, természettudományi és néprajzi vonatkozású adatot keresett és talált itt Miskolc környékén, az ismertebb munkáihoz is: Magyarország pókfaunája (1876—79.), Északi madárhegyek tájáról (1894), Magyar halászat könyve (1887—88), Madarak hasznáról és káráról (1901) Magyar nép arca és jelleme (1902), Magyarok nagy ősfoglalkozása (1909), A magyar pásztorok nyelvkincse (1914). Mint ember a tiszta, nemes, puritán jellem mintaképe volt. Kedélye, lelkivilága, életszemlélete derűs, akaratereje szinte minden akadályt legyőző, írásaiból is jól kiérezhető az éles megfigyelőképessége, híressé vált „sasszeme"; pontos, rendszerető ember volt. A lényeget látta, mondta és írta le teljes szabatossággal. Stílusa, beszéde magyaros ízű, kézírása is igen tiszta és olvasható. Amint nekem egyszer mondta: akármilyen sürgős is az írás, minden sor végén pár pillanatra meg kell állni, hogy a kéz is, meg a szem is megpihenjen s a következő sor értelmi meggondolására legyen idő. Szabadságszerető, vérbeli ellenzéki ember volt. Meggyőződéses, az osztrák uralkodói ház elnyomatásban bővelkedő keserves évszázadaink történetét is-