A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)

Ribáry Zoltán-Joó Tibor: A tokaji páloskolostor nyomában

jait bebörtönözte.*' Az már köztudomású, hogy a volt hadiárvaház épületei kerültek a TBC kórház használatába, s csak ez a változás történt, hogy a kapucinus rend tokaji működésének 1787. X. 22-i megszüntetése után a Degenfeld grófok, majd gr. Tisza Kálmánné, s ezt követően br. Radvánszky Béláné birtoklása alatt magtárnak használt egyes épületeket lebontottak és azok helyére került a kórház mai új szárnya. Állításunkat azonban — melyhez hasonlóan vélekedik Pap Miklós tokaji múzeumigazgató is — döntően alátámasztja dr. Csánki Dezső történelmi földrajzának vonatkozó része, mely szerint „Tokaj (Thokay) 1476-ban is a Szapolyai családé, mely „sub claro monte'' a Szent-Szűz tiszteletére új kolostort alapított itt a pálosoknak a Szent Annáról nevezett régi (1411-ben már említik!) pálos-kolostor alapjain." Ennek az okleveleken alapuló közlésnek azért van döntő következtetésre alapot adó jelentősége, mert az oklevelekből kitűnik az is, hogy a kolostort a városka északi pontján telepítették a hegy alá, s a XV. sz.-ban ez a terület volt a város telepítésre alkalmas legészakibb pontja, a kolostor épületét követően alig száz méterre a hegy már teljesen lenyúlt a Bodrogig (akkor még nem szélesítette ki a kőbánya és a műút a parti szegélyt), s a hegy „öblében", a folyó és az épen átellenben levő vár által is védetten megtalálták a legkedvzőbb fekvésű építkezéseikről híres pálosok a keresett nyugalmat. A kolostor az akkori várostól is kb. 500 méterre volt. Természetszerűleg minden szempontból megnyugtató megállapításokat csak régészeti feltárások és kiterjedt stiluskritikai vizsgálatok nyújthatnak,, melyek számára széles területet biztosítana: a templom-épület alatt két irányban is húzódó, különböző falazási módszerekkel kiépített nagyméretű pince (elfalazott, ismeretlen rendeltetésű ajtókkal); a templomépület északi oldalán levő támfalak mellett talált (téglából készített), de eltömődött 10 db lefelé tartó szellőző nyílás; a kolostor udvarának közepén ismert, de az utóbbi évtizedben eltömött kút (mely évszázadok törmelékeinek, emlékeinek lehet a gyűjtőhelye); a szerzetesrendek államosítása során felvett hadmérnöki felmérési rajzokon (1786) még szereplő, de ma már nem ismert pinceág és épületen belüli, megszüntetett lejáratok; a templom-épület egyik oldalán levő jelentős feltöltés stb„ az épületeken kívül is. Megérdemelne egy kutató-árkot a szomszédos ún. Kicsinyko-féle telek is. öt és fél évszázad építési emlékeinek kutatási lehetőségei kínálkoznak e területen, s ezeket a lehetőségeket nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen az idegenforgalmi szempontból is oly nagy fejlődési lehetőséggel rendelkező Tokajnak is egyre kevesebb a műtörténeti tárgyi emléke, s különösen fontos azoknak feltárása, hozzáférhetővé tétele olyan területeken, ahol valószínűleg sor kerül idegenforgalmi helyi centrum kialakítására is. Ugyanis ismételten szó került már arról, hogy ez az épületkomplexum idegenforgalmi rendeltetést nyerjen, a TBC kórházat pedig megfelelőbb helyre, korszerűbb épületbe telepítsék. Újabb kutatási eredmények csak elősegíthetik e jelentős műemlék újabb kényszermegoldásokkal és költséges ráfordításokkal való átalakításainak megakadályozását, valamennyi kívánatos érdek érvényrejuttatását. RIBÄRY ZOLTÁN—JOÖ TIBOR FORRÁSOK Dr. Csánki. Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Mosolygó József: Tokaj és vidéke. (Magyar városok monográfiája.) Telepy Sándor: Marcel volt kassai pr. kanonok monográfiája. Ribáry Zoltán felmérései. Genthon István: Magyarország műemlékei. (1961.) Városépítési Tervező VáUalat: településvázlata. Az 1786—87. évi szerz. rendi feloszlatáshoz készült felmérési rajzok. (Détshv Mihály szíves közlése.)