A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)

Michal Markus: Felsőmagyarországi kapaformák

kikovácsolva, — úgyhogy az egész kapának szabályos háromszög-formája volt. Leginkább Tállyán és környékén használták ezt a kapát. A tállyai kapának a párja „hegyaljai" vagy „tokaji" kapa volt. Csak annyiban különbözött az előbbitől, hogy a válla egy kissé fölfelé irányult, (mint a debreceni kapa válla), de a válla sarka le volt csípve. Különben ez a kapa fajta is a szőlőművelés szerszáma volt. Minthogy kemény talajban használták lehetőleg kemény acélból kovácsolták. A kapa bordája is szokatlanul szélesre volt kovácsolva. Leginkább Tokajtól északra -— egészen Göncig volt elterjedve Igen hasonló volt a fentebb ismertetett kapákhoz az „újhelyi" vagy „ungvári" kapa. A közöttük fennálló különbség csak annyiban állott fenn, hogy a; újhelyi kapának kisebb volt a válla, s hosszúságban is elmaradt az előbbiéiméretétől. Ezt is az itteni szőlők kapálására használták elsősorban, de ha kellett, kapás növényt is megkapáltak vele. A pajzs-formájú kapák csoportjában külön kell szóvátenni az esztergom kapákat. Többféle változatban készítették, ezek a különbségek elsősorbai súlyban és formában mutatkoztak meg leginkább. Az egyik változatnak szé les, és egyenesre kovácsolt válla volt. A másiknak valamivel szűkebbre sza bott lapja és lefelé csapott válla volt. A különbségnek a kovácsok szerint a ta laj adta meg az okát. Esztergom határában ugyanis nem volt egyforma a ta laj, a nehezebb, keményebb talajban a szélesebb variánssal kapáltak, mii a könnyebb talajban a keskenyebb változattal. Népszerűségére jellemző, hog; az esztergomi kapát nemcsak Esztergom környékén, de a Garam völgyébe! észak felé is szívesen használták. Használata általános volt csaknem egésze: Zvolen (Zólyom)-ig. A bánya-vidékek egyik specifikus kapája volt az úgynevezett „bánya kapa" -— amit szlovák vidéken „banícka. garbovaéká"-mik is neveztek. For mában igen hasonlított ez is a mistelbachi kapához — a különbség közöttü főleg súlyban mutatkozott meg. (A bánya-kapa súlya elérte a 2 kg-ot is Rendkívül erős füle volt, szintén igen kemény acélból kellett kovácsolni, mei a bányamunkánál az érc-rudak kaparásához is használták s ezért igen ere kapának kellett lennie. Ezt a kapafajtát főleg a bánya-vidékek számára cs: nálták a mecenzéfi kovácsok. Ezenkívül nagy mennyiségű bánya-kapát vásd rcltak valamikor a magyar államvasutak is. Ma is készítik, — a bánya-mur kának egyik legnélkülözhetetlenebb szerszáma. Az északmagyarországi szőlő-vidékek jellegzetes kapái közé tartozó még, és ezt a jellegét csaknem napjainkig is megtartotta az „egri kapa". Ell mondhatjuk róla, hogy a magyar kapák egyik legnépszerűbb darabjai kö; tartozott [8]. Természetesen ez a kapa is elsősorban a szőlő-művelés célja szolgálta, szükség esetén azonban más gazdasági kapás-növényt is kapálta vele. Elterjedési területe Eger és környéke volt, innen északra elhúzódott egi szen Gyöngyösig, s egyes helyeken Miskolc környékén is szívesen használta' A legidősebb kovácsok közlése szerint hasonló kapákat valamikor szívest vásároltak Erdélyben is. Ebből láthatjuk, hogy az egri kapa hírneve elég né| szerű volt másfelé is. Ha nem is egészen északmagyarországi, de az itteni szőlő-kapák egy igen gyakori változata volt még a ,,váci kapa" is. Szív- vagy levél-formája vó Formája alapján igen sokan idegen eredetű kapának tartották.Ilyenfajta kapák használtak azelőtt Pest és Buda szőlőhegyein, Dunántúl nyugati megyéibe a Fertő tó környékén, Bratislava szőlőskertjeiben, Ausztria bortermelő vidékei Valószínűnek tartjuk, hogy ezt a kapaformát a magyarországi sváb telepesi honosították meg az egész Duna-mentén. Feltételezésünket alátámasztja a körülmény is, hogy a magyar etnikumú lakosságnál sokfelé ezt a kapa-fajt „német kapának" nevezik. Befejezésként még egészen röviden két különleges kapafajta nevét kívá