A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)

K. Végh Katalin: A sajószentpéteri avarkori leletek

általában a gazdagabb sírok esetében találkoztunk ezzel a jelenséggel [20]. Az eléggé gazdag mellékletű (fülbevalópár, gyöngyök, kés, tűtartó, vödör, agyagbögre, állatcsont) sajószentpéteri temetkezés megerősíti az eddigi megfigyeléseket. Az ásató Kalicz Nándor jelentésében megemlíti, hogy a homokot bányászó munkások ezen a területen urnákat találtak. Ennek és az 1. sírban lelt nyílhegy alapján feltételezi, hogy az avarkori temető területén szkíta temetkezések is iehettek, amelyhez a zsugorított csontvázas 5. sír is tartozott [21]. Megállapítását az 1962. októberében, ugyanezen a lelőhelyen, szórthamvas és csontvázas szkítakori temetkezések feltárása igazolta [22]. Az avar és a szkíta temető tehát részben fedte egymást. Az 1. sírban levő nyílhegy a viselőjének talizmánként szolgálhatott. Megtalálták ezt a tárgyat az alattyáni 490. női sírban a kulcscsontnál, a 496.-ban a mellen, a 700. férfi temetkezésben is hasonló helyen. Szobon szintén gyöngyök között volt, nyilvánvalóan gyöngyláncról függött le [23]. A 12. női sírban csonkakúpalakú favödör vasalásai és fogója kerültek elő. A vödör általában a női sírok melléklete, így pl. az alattyáni 413. és 704. sírban is volt, a 166-ban egy kb. 10 cm. átmérőjű vödör bronzvereteit találták meg. Az avarkori temetőkben előforduló vödörmellékletek lelőhelyeit Kovrig Ilona foglalta össze [24]. A sajószentpéteri avar temetőből eddig előkerült leletek a temető korát a későavarkorba határozzák meg. Az ovális bronz övcsatot (II. t. 9., III. t. 9.) a későavarkorban használták [25], Bona István szerint a csonttűtartó (I. t. 43.) esztergályozással való díszítése is erre az időre jellemző [26]. A fülbevalók (I. t. 1—2., 24—25., 34—35.) a VIII. sz. második felére keltezhető típusok [27] közé tartoznak. A dinnyemagalakú gyöngyök a VII, sz. végén jelentek meg. Ezek későbbi változatainak tarthatók Erdélyi István megfigyelése szerint az 1. sírban is meglevő sötétzöld és fekete, lapos fajták (I. t. 17—19) [28]. Az előkerült, túlnyomórészben korongolt, szürke agyagedények analógiái a későavarkori temetőkből származnak [29]. A sajószentpéteri leletek korát nem utolsósorban az övveretek (II. t. 5—-8.. III. t. 9—14.) is meghatározzák. Ezek bronzból öntöttek, növényi, indás díszűek. László Gyula szerint a Kárpát-medencébe 670 után, Déloroszországból érkező, griffes-indás övveretű népesség késői szakaszában az indás elem kerül túlsúlyba [30]. Temetőnknél a griff ábrázolás hiánya a későavarkor második felére mutatna. Kovrig Ilona az avarkor általa meghatározott harmadik csoportja, a griffes-indások emlékei közé sorolja az egyenes és a homorú talpú kengyeleket [31], amelyeket Sajószentpéteren (II. t. 14—16.) is megtalálunk. összefoglalásként a tárgyalt jelenségek egybehangzása alapján megállapíthatjuk, hogy a sajószentpéteri avarkori sírokból előkerült leletek az indás népesség hagyatékai, s a VIII. sz. második felébe tehetők. Az egész temető korára ezt a megállapítást csak fenntartással vonatkoztathatjuk, hiszen ezek a leletek a nagy kiterjedésű temető emlékanyagának csupán töredékei. A griffesindás övveretű temetők megléte alapján elképzelhető, hogy a griffes (lehetséges, hogy a korai avar is) népesség sírjai a homokbányászás során maradéktalanul elpusztultak. K. VÉGH KATALIN JEGYZETEK [1] Thoma A. jelentése a sajószentpéteri kiszállásáról. Miskolci Herman Ottó Múzeum régészeti adattára. 1957. [2] Kalicz N. sajószentpéteri ásatási jelentése. Miskolci Herman O. Múz. rég. adattára. 1957. [3] Ezúton mondok köszönetet Kalicz Nándornak, hogy ásatása anyagát közlésre átengedte. [4] I. Kovrig: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. Bp. 1963. 83—88. o. [5] I. m. 83—84. o. r61 Bona I.: Az ürbó'pusztai avar temető. Arch. Ért. 34. (1957.) 169. o. [7J I. Kovrig: i. m. 83—84. o. A vonatkozó irodalmat lásd ott.