A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)

Saád Andor: A Korlát melletti Ravaszlyuktetőn végzett gyűjtéseim eredményei

A hámori temetőben szeretett volna örök álmot aludni. Nekem is mondta egyszer ott, a temető mellett. Zorger bírónak meg is írta levélben, hogy halála után sem akar elszakadni Hámortól. Mikor 1914-ben meghalt, a háborús körülmények miatt nem lehetett szó a hazaszállításáról. A miskolci Herman Ottó múzeum őrzi íróasztalát, képeit, rajzait és ezek hirdetik itt is a nagy tudós emlékét. (1959) j-LESZIH ANDOR A Korlát melletti Ravaszlyuktetőn végzett gyűjtéseim eredményei Ebben a dolgozatomban a fenti lelőhelyen 1955—1960 közt végzett felszíni gyűjtéseim eredményeit ismertetem. A kérdés elsősorban azon többrendbeli lényegbevágó véleménykülönbség miatt érdekelt, mely az itt, még Csorna József abaújdevecseri földbirtokos által gyűjtött és általa a kassai múzeumnak ajándékozott, legelőször Roska Márton által leírt kőeszközök körül keletkezett. Roska ópaleolitikusnak tartotta Csorna innen származó kőeszközeit (chellén). Breuil és Obermayer inkább acheuli-micoqui jellegüket hangsúlyozták. Cervinka viszont már aurignacinak mondotta a leleteket. Ezzel szemben Hillebrand, Eisner, Babor és Skutyl egyöntetűen tagadták paleolit, különösképen ópaleolitikus származásukat s a Csorna-féle eszközöket legjobb esetben a mezolitikumba, még inkább a koraneolitikumba helyezték. Patay Pál pedig tagadta a Roska által leírt példányok eszköz voltát és helyszíni vizsgálatai alapján megállapította, hogy azokhoz igen nagy fokban hasonló kovakőtárgyak tisztán természeti erők hatására is keletkezhetnek. Patay feltevése annyiból helyes volt, hogy a Csorna által lelőhelyként megjelölt kibukkanó kovakőpadokból letöredezett és igen nagy mennyiségben alágördülő anyagban valóban van számos, a vitatott eszközökhöz hasonló példány. Helyszíni bejárásaim alkalmával hamarosan kitűnt, hogy sem Roska, sem a felsorolt hozzászólók magát a telepet nem ismerték s lehet, hogy a Csorna-féle anyagban innen is van néhány példány, amely még Patayt is gondolkozóba ejtette. A telepet azonban Patay sem ismerte, mert Ő Csornának Roskához intézett levele nyomán a Ravaszlyuktetőnek az árkai patak (Fekete patak) felé igen meredeken lejtő oldalát, annak kovakőpadjait és a patak medrét vizsgálta. A tulajdonképpeni telep a Ravaszlyuktető legmagasabb pontja (336 m.) körül elterülő legelőtől délre eső és ettől bokrokkal elválasztott szántóföldön van, mely azelőtt a Téglássy-birtokhoz tartozott, a felszabadulás után pedig Arka községhez telekkönyvezték át (1. ábra.). Az itt talált közel 100 db eszköz, néhány ütőkő, kisebb nagyobb nukleus, kovakőtömzsök bizonyítják, hogy az eszközök készítése magán a telepen is folyt. Az eszközök anyaga az árkai patak meredek lejtőjén talált nagymennyiségű forráskvarcit volt, innen hozták fel azt az egykor itt települők a Ravaszlyuktetőre. Ezt a forráskvarcitot az egész árkai völgyben, a szomszédos Herzsaréten, a Boldogkőváralja felett emelkedő Tóhegy őskori telepein is megtaláljuk részben eszközök, legnagyobbrészt törmelék, hordalék alakjában. A Ravaszlyuktetőn talált főbb eszköztípusok a következők: Nagy, ovális,