A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Bodgál Ferenc: Néprajzi feladatok Borsodban

Seemayer Vilmos is. A két világháború közötti néprajzi tárggyűjtésben kimagasló érdemeket szerzett Megay Géza. gyermekjátékokat, népdalokat, a fonóélet szokásait Lajos Árpád gyűjti. A két háború között megszaporodnak a paraszti életviszonyokat bemutató szociográfiák, s a legjelentősebbek a Tardi helyzet, Cifra nyomorúság és Matyóföld című kötetek. Mivel a miskolci múzeumnak évtizedeken keresztül nincs néprajzi munkatársa, így a kutatás időszakos és tervszerűtlen. A begyűjtött tárgyi anyag és kéziratok nagyrészt a Néprajzi Múzeum gyűjteményét gyarapítják. A két háború között még a mezőkövesdi gimnáziumnak van néprajzi gyűjteménye, s a tanári kar több tagja (Dala József, Sándor István) foglalkozik néprajzi gyűjtéssel. A felszabadulás után, s főleg a múzeum államosításával új, nevelő feladat hárult a múzeumra minden tudományágban. Rövid ideig Gáborján Alice dolgozik a múzeumban, majd Vargha László igazgató a népi építkezéssel foglalkozik. Később Lajos Árpád tanár személyében kap a múzeum új munkatársat, s ő főleg a népdal és népi játék kutatásával foglalkozik. 1952 óta Bodgál Ferenc a Gönc és környéki kovácsmesterségre, valamint Miskolc népéletére vonatkozóan gyűjt anyagot, 1955-ös múzeumi beosztása után pedig kutatását több községre és témára terjeszti ki a megye területén, de elsősorban az anyagi kultúra kutatásával foglalkozik. A múzeum két kutatója a hatalmas gyűjtőmunkát csak megfelelő külső munkatársak segítségével képes elvégezni. 1958-ban a megyei tanács anyagi és erkölcsi támogatásával főleg pedagógusokból és diákokból álló munkaközösséget hoznak létre, az utóbbi években örvendetesen megszaporodott az egyéni gyűjtők és szakkörök száma, s egyre többen szerepelnek sikerrel a Néprajzi Múzeum gyűjtőpályázatán is. Az 1962—63. évre a Néprajzi Múzeummal közösen meghirdetett ,.Istvánffy Gyula" néprajzi pályázatra 74 pályamunka érkezett, ami a néprajzi gyűjtés iránti nagyarányú érdeklődést bizonyítja. A miskolci Herman Ottó Múzeum jelenleg körülbelül 6000 néprajzi tárgyat őriz; gazdag anyagában főleg a kerámia és díszítőművészet van sokoldalúan képviselve, de jelentős anyag van a népi gazdálkodás tárgyköréből is. A tárgyi gyűjteményt egészíti ki a 8000 darabból álló néprajzi fotogyűjtemény, valamint a kb. 20 000 oldalas kéziratos adattár. A fentieken kívül a múzeum kb. 3000 néprajzi rajzot őriz, s külön néprajzi könyv- és folyóiratanyaggal bibliográfiai szolgálattal áll a kutatók és érdeklődők rendelkezésére. A múzeumban évtizedekig egy teljes matyószoba volt eredeti beosztásban és felszereléssel kiállítva. Az első állandó kiállítás 1920 körül nyílt meg, mely több mint két évtizedig volt nyitva. 1956-ban, 1957-ben és 1962—63-ban Borsod megye népművészetéről kisebb kiállítás nyílott, állandó kiállítást főleg a kiállítóhelyiségek hiánya miatt nem lehetett tartani. ANYAGI KULTÚRA 1. Gyűjtögetés, vadászat, halászat A gyűjtögetésre, vadászatra csak kéziratokban, levéltári forrásokban találhattunk adatokat, ezt a témát jóidéig nem kutatták. Bodgál Ferenc a Bükkvidéki falvak, valamint a hejőcsabai és miskolci gyerekek népi vadfogó és gyűjtögető eljárását jegyezte le, Mádai Gyula Diósgyőrből gyűjtött hasonló adatokat A Sajó népi halászatát Marjalaki Kiss Lajos írta meg, ő kutat halászatra vonatkozó adatokra a levéltárban is. Vásárhelyi István a Szinva és Garadna patak szigonyos halászatáról írt értékes kis munkát. A halnak nagy szerepe volt már a XVII. században a táplálkozásban, s nagyon sok adatunk van arra, hogy a városba érkező követeket, jelesebb vendégeket hallal ajándékozták meg.