A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Zsadányi Guidó: A megye képzőművészetének helyzete, képtárai és képzőművészeti irodalma

újhelyben, hol Zemplén vármegye és Űjhely város vásárlásaiban megnyilatkozott, hogy a Zemplén megyei Múzeum és Képtár alapjait kívánták ezzel megteremteni. Sajnos a Zemplén megyei Múzeum csak részben valósult meg. Anyaga a háború folyamán elveszett s így ma Zempléni Múzeumról nem beszélhetünk. Rendkívül sajnálatos azonban az, hogy a vándorkiállítások folytatására részben a művészeti szervezetek, és főleg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium érdektelensége miatt akkor nem kerülhetett sor. Utóbb pedig az első világháború eseményei megakadályozták azt, hogy ez a nagylélegzetű, országos megvalósításra hívatott kezdeményezés komoly eredményekkel folytathassa útját. Összehasonlítva a század első évtizedének képzőművészeti életét a Horthykorszakéval, kétségtelenül meg kell állapítanunk, hogy az utóbbinál jelentős visszaesés tapasztalható. Volt Miskolcnak művészete 1920 és 1944 között is, azonban ez a művészet néhány felkapott festő, akik nem is tartoztak talán a legjobbak közé, szerepeltetéséből, külföldi tanulmányútjaiból állt. A vándorkiállítások folytatására nem került sor. Egyetlen szerény kísérlet történt: a Vidéki Városok Kulturális Szövetsége 1929 végén egy városközi kiállítással próbálkozott, mely azonban sem színvonalban, sem látogatottságban, még kevésbé a vásárlásokban, nem tudott a vándorkiállítások sikerével vetekedni. Viszont jelentős kezdeményezés volt az, midőn 1919-ben helyi művészek megalapították a miskolci művésztelepet és szabadiskolát is létesítettek. Ez a szabadiskola azonban helyi korlátai és nehézségei miatt nem tudott nacyobb népszerűségre szert tenni és ezért a 20-as évek elején a művésztelepet átvette a Képzőművészeti Főiskola és nyári telepeként működtette 1949-ig. Egyes vezetői, így elsősorban Benkhard Ágost főiskolai tanár, és a művésznövendékek egy része is kiállítások révén kapcsolatba kerültek a város művészetével is. És ezen a réven a város művészete gazdagodott. E korszakban a művészek két szervezetben tudtak működést kifejteni. A Lévay József Közművelődési Egyesület képzőművészeti szakosztályában és a Miskolci Művészek Társaságában. A felszabadulás után először a Képzőművészek Szabad Szervezete próbálta a művészeket megszervezni, utána pedig, 1950-től pedig a Magyar Képzőművészek Szövetsége megyei munkacsoportja. Különösen erőteljes fejlődés talán 1955 után következett be, midőn fiatal művészek telepedtek le Miskolcon és az itt élő művészekkel együtt kivívták a miskolci művészet országos elismertetését. A miskolci művészek eredményes munkájának tudható be, hogy Miskolc Város Tanácsa nagy anyagi támogatása mellett a Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállításoknak múzeumunk falai között történt megrendezésére sor kerülhetett. E kiállítások nemcsak a fejlődő miskolci képzőművészetnek váltak jó propagandistáivá, hanem kifejezésre juttatták azt a hatalmas kultúrpolitikai koncepciót is, melyet Miskolc város Tanácsa megvalósított. A kiállítás jelentősége, a kiosztott díjak és a kiállítás eredményei tovább mélyítették a város és a művészek közötti kapcsolatot. A város ezen kívül is, az alkotói feltételek javításával, új művészházak, műteremlakások építésével további művészek itteni letelepedésére adott lehetőseget és ezzel sikerült Miskolcot a képzőművészet egyik erős bázisává fejleszteni. Ezenkívül további eredményt kell említenünk, hogy a magyarországi sokszorosító grafika eredményeinek bemutatására 1961-ben először Miskolcon rendezték meg az Országos Grafikai Biennalét, melyet másodízben itt fogunk a közeljövőben, múzeumunk falai között, megrendezni. Reméljük, hogy ha a tervezett kiállítási csarnok megépül, 1965-ben a III. Grafikai Biennalét már nemzetközi keretek között rendezhetjük meg és er>-