A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Lajos Árpád: Hozzászólás

szeink, magnósaink. Upponyi kirándulásunkon valamennyien sokat dolgoztak. Itt is működtek a brigádok, de az előző kirándulás tapasztalatain okulva, csökkentettük a brigádok számát. Erről a kirándulásról készült Kováts Tibor másik kisfilmje. Eddigi munkánk elismerése kötelez arra, hogy fokozzuk tevékenységünket. Ez az elismerés mind gimnáziumunk, mind a velünk kapcsolatot tartó múzeumok részéről történt. így 1962-ben a Sárospataki Diáknapok pályázatán két arany és egy bronzdíj jutott pályázóinknak. Ugyancsak 1962-ben, az országos néprajzi pályázat középiskolás tagozatán 2. helyezést ért el a szakkör, s 800 Ft értékű könyvjutalmat kapott. 1962 őszén rendezett megyei és városi múzeumi vetélkedőn szakkörünk tagjai szerepeltek a legjobban. 1963-ban a Sárospataki Diáknapokon gimnáziumunk szerezte meg az első helyet 50 középiskola közül. Az eredményhez a néprajzi szakkör is hozzájárult. Munkaterv alapján dolgozunk az iskolán belül. A munkaterv és a tényleges munka igazodik iskolánk nevelési programjához, a szakkör összetételéhez, a kívánt célhoz, az adott lehetőségekhez. Szakkörünk valóban önállóan dolgozhat, így eredményei is a tagok önként vállalt munkájának a gyümölcsei. Működésünket lehetővé teszi és mind anyagilag, mind erkölcsileg legmesz?zebbmenően segíti gimnáziumunk igazgatósága. A hagyományos felszabadulási pályázatokra beérkező jó néprajzi pályamunkák szerzői pénzjutalmat kapnak, kirándulásainkat anyagi, technikai eszközökkel segítik. A nyilvános foglalkozásokon megismertethetjük munkánkat iskolánk ifjúságával. Az Országos Néprajzi Múzeummal, a Herman Ottó Múzeummal és legújabban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetével létrejött kapcsolatunk szintén igen hasznos. Diákjaink saját munkájukon túl arra is gondolnak, hogy felvegyék a kapcsolatot egy miskolci és egy vidéki általános iskolás szakkörrel. Ezek honismereti-néprajzi munkáját akarjuk így segíteni. Iskolánkban pedig megszervezzük a „külső munkatársak" hálózatát, ezek rövid kérdőívekre adnak választ, foglalkozásokra általában nem járnak. Az eredmények, s az előforduló hibák tudatában a jövőben jobban akarnak dolgozni. így szakkörünk tovább folytatja munkáját, hogy becsülettel teljesítse intézetünk és városunk kulturális életében vállalt részfeladatát, — híven iskolánk jelmondatához: „Itt nem boldogul más, csak aki alkot, aki munkás!" MÁDAI GYULA Lajos Árpád (hozzászólás): A néprajzi kutatómunka társadalmi kiszélesítésében a honismereti szakköri gyűjtők szerepe egyre komolyabb méretekben bontakozik ki. Kitűnő helyi példa erre — mint hallottuk — a miskolci „Földes Ferenc" gimnázium honismereti szakköre, melynek működéséről a szakkörvezető Mádai Gyula tanár mozgófilmvetítéssel és hangfelvétellel illusztrált előadást tartott. Ez az előadás több szempontot vetett fel. Megmutatta, hogy a táj- és népkutatás munkájába a tanulóifjúság nemcsak lelkesen, de eredménnyel is bele tud kapcsolódni, sőt, képes együttműködni a tudományos szervekkel. A szakkörök anyaggyűjtéssel hathatós segítséget tudnak nyújtani a múzeumi tudományos kutatásoknak, viszont a múzeum feladata: a honismereti szakkörök munkájának szakmai támogatása. Az előadás szemléltetése során két elütő tájjellegű borsodi falu életébe és a gyűjtő fiatalság munkájába nyertünk jó betekintést. Láttuk a két falu eltérő néprajzi arculatát, az alföldi (Tiszalúc) és a hegyvidéki (Uppony) népi kultúra eltérő és érintkező vonásait, azt, hogy a szakkör ifjú tagjai kitűnő irányítás mellett hogy fedezték fel és rögzítették a két eltérő táj jelenségeit. Termé-