A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Kemenczei Tibor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti kutatása

E tervek megvalósítása már megkezdődött, amit több megjelenőben levő tanulmány tanúsít. Remélhetőleg a folytatásukhoz szükséges anyagi feltétel is rendelkezésre fog állni, hisz enélkül tervszerű, tudományos régészeti kutatás nem folyhat. A kitűzött tudományos terv keretében folytatott ásatások mellett a régészek mindenkori, minden mást háttérbe szorító feladata a földmunkák, építkezések stb. során veszélybe került leletek megmentése. Minden bejelentett lelőhelyet megtekintünk, s a szükségesnek látszó mentést elvégezzük. Ez évben Boldogkőváralján, Szajlán (Heves megye), Szihalmon (Heves megye) és Kistokajban végeztünk leletmentő ásatást. Sajnos, anyagi lehetőségeink ezen a téren is erősen korlátozták munkánkat. Az újonnan előkerült leletanyag feldolgozása mellett szükségesnek tartjuk a múzeum régi anyaggyűjtése során felhalmozódott, számos éven át dobozokba rejtett, a hazai és külföldi tudományos világtól elzárt leletanyag közzétételét, értékelését. Ezt ma már többnyire csak hiteles értékű leletekhez kapcsolva lehet megtenni. Természetesen a megvalósítás, az előbbi feladatokhoz hasonlóan, hosszú évek munkáját veszi igénybe. Az ősrégészetben e munka keretében elsőnek a bronz raktárleletek, míg a népvándorláskorban a mezőnyékládházai avar temető anyaga kerül feldolgozásra. Az eredményes régészeti tevékenységnek, kutatásnak elengedhetetlen feltétele a leletbejelentő hálózat kiépítése. Ennek kérdése már kapcsolódik a népművelő munkához. A régészet, a múzeum mibenlétének ismertetése, megmagyarázása — tehát ismeretterjesztés nélkül elképzelhetetlen megvalósítása. Szervezett formában Borsodban még nem folyt leletbejelentő hálózat kiépítése, csak a veszélyeztetett lelőhelyet megtekintő muzeológusok esetenként végezték el a szükséges felvilágosításokat, a tapasztalat szerint általában csekély eredménynyel. Elégtelen tehát csak az alkalom adta lehetőségeket felhasználni, azokon túl is valamilyen módon általánosabbá, hatékonyabbá, szervezettebbé kell tenni az igen fontos felvilágosító munkát. Ez év tavaszán kérdő, felvilágosító íveket küldtünk ki minden egyes község általános iskolájába, amelyeken a leletek bejelentését kértük. A vártnál kisebb eredménnyel járt ez a kísérlet, bár kétségtelenül sikernek könyvelhetjük el, hogy egy ilyen visszaérkezett ív alapján mentettünk meg Boldogkőváralján egy gazdag újkőkori telepet, ahol egyedülálló leletek kerültek a napvilágra. A leletbejelentő hálózat szervezésére a másik út, amelyet inkább járhatónak találunk, a Megyei Múzeumok Baráti Körének bekapcsolása ebbe a munkába. Ennek helyességét az ózdi Baráti Kör példája bizonyítja. Itt a környék lelőhelyeit figyelemmel kíséri a Dobosy László igazgató által vezetett régészeti, nagyrészt az iparitanuló-intézet növendékeiből álló — bejelentő hálózat. E munkából számos, értékes eredmény mellett kiemelkedik az európai hírű centeri ember alakú urnák negyedik példányának megmentése a pusztulástól. A lelőhelyen az ózdi Baráti Kör segítségével a tavasszal indulnak meg az ásatások. Miskolcon is eredménnyel járt az ilyen irányú munka. Több lelőhely bejelentése történt meg, ezek közül Kistokajon ásatást is végeztünk. Sajnos azonban Miskolcon nem sikerült olyan széles társadalmi alapot teremtenünk, legalábbis ebben a vonatkozásban, mint Ózdon. A Bányaipari Technikum és a Földes Ferenc Gimnázium most megalakulóban levő régészeti szakköre remélhetőleg azonban segítségünkre tud lenni egy bizonyos mértékben ezen a téren. Miskolcon és Ózdon kívül másutt eddig nem tudtunk az előbbiekhez hasonló eredményt elérni. A jövőben a többi regionális baráti körre is ki kell terjesztenünk a leletbejelentő hálózatba való bekapcsolódást. Itt mindenekelőtt a tokaji, s a Tompa Mihály emlékkiállítással eddig lekötött keleméri baráti körre gondolunk. Feladatként jelentkezik még Mezőkövesd és Sátoraljaújhely is.