A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 4. (Miskolc, 1956)

A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁS ÚJ SZEMPONTJAI - Zsadányi Guidó: Néhány szó Miskolc városépítéstörténetéhez

A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁS ÚJ SZEMPONTJAI NÉHÁNY SZÓ MISKOLC VÁROSÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉHEZ ZSADÁNYI GUIDÓ Napjainkban a városépítés történet időszerűvé vált. Okát talán elsősorban abban Ikell keresnünk, bogy a [második világháború sok — építészeti szempontból —• felbecsülhetetlen értékű városit és épületet semmisített meg. Ezeknek csak egyrészét, a 'legjellegzetesebbeket rekonstruálták; (a drezdai Zwinger, Gdansk és Varsó néhány értékes középkori épülete stb.) míg a többi elpusztult városrészek és épületek emlékét csak terveik és képeik összegyűjtésével őrzik meg. Az építészeti emlékamyag öszszegyűjtése és feldolgozása, figyelemmel térbeli elhelyezkedésükre is, <már a városépítéstörténet tárgykörébe tartozik. Egyes helyeken az említett építészeti anyag összegyűjtésén túl, ásatásokat is kezdtek, hogy az ismert város alatt elterülő előző városok, települések alaprajzát és épületmaradványait feltárják s ezzel nemcsak egy korszak városára, hanem az egymásután következő korok városainak jellegzetességeire is fény derüljön. Itt kell említenünk a KarlMarx-Stadt-ban a lebombázott városrészek újbóli beépítése előtt a középkori városmaradványok feltárására irányult ásatásókat,

1 valamint a novgorodi ásatásokat, Ihol a főútvonal forgalmának átmeneti beszüntetése árán is biztosítottak a munka előfeltételeit.

2 Hjazánk viszonylag szerencsésebben úszta meg a háborút, s egész városrészek nem pusztultak el, viszont a háború alatt és után igen sok értékes épület ment tönkre, s éppen ezért műemléki problémák jelentkeztek, addig soha nem látott méretekben. A műemlékvizsgálatők értékes anyaga és feldolgozása növelte, sőt csaknem parancsolóan írta elő a városépítésitörténet teljes feldolgozására irányuló követelést is. A magyar városépítéstörténet elvi alapját és módszerét Borbíró Virgil és Valló István dolgozták ki.

3 Az elvi alapok és módszerek tisztázása után ugyancsak ők készítették el az első városépítéstörténeti munkát is. (Győr városépítéstörténete, Akadémiai Kiadó, Bp. 1956.) Hasonló jellegű, de nem kifejezetten városépítéstörténet igényével fellépő, ilyen szempontból is értékes munkák sorában még Korompay György: Veszprém (Műszaki Kiadó, 1996. Bipest), Dercsényi—Pogány: Pécs (Műszáki Kiadó, 1956. Bpest) Csatkai—Dercsényi: Sopron és környéke (Akadémiai Kiadó II. kiadás, Bpest, 1956.) és Gerő László: Eger műemlékei című müveit kell említeni. Végigtekintve ezeken a megjelenésükben is kivételesen gondos és dekoratív könyveken, megállapíthatjuk, hogy a jellegük és értékeik szerint „reprezentatív" — a nyugati városokhoz legközelebb eső — városaink építés történeti szempontból fontos feldolgozása jelentős előrehaladást tett. Nem vitatható azonban az sem, hogy a nyugatias várostípus részletes feldolgozása im||g magában csak a magyar táj városainak egy részére, főleg a Dunántúlra kiterjedő ismeretanyagot rendszerez. Nem kívánva e városokban rejlő páratlan, hazai körülményeink között meglehetősen ritka értékeket lebecsülni, mégis meg kell mondanunk, hogy van hazánkban más várostípus is: az alföldi mezőváros, melynek hiteles feldolgozását nem városépítéstörténeti, de szociológiai tekintetben Erdei Ferenc úttörő munkája (Magyar város, Athenaeum, Bp. é. n.) adta. S e könyv •— meggyőződésünk szerint — a tárgy városépítéstörténeti feldolgozásához is nélkülözhetetlen lesz. Nyilvánvaló, hogy a magyar városépítéstörténet szintézisében helyet kell kapnia az alföldi mezőváros ismérveinek is, melyek külsőségeikben lehetnek az előzőknél kevésbé értékesek, tartalmukban azonban aligha. Ha figyelmesen végignézünk városaink során, akkor találunk egy harmadik kategóriát is, mely szabatosan nem sorolható egyik már felállított csoportba sem. Ezek a két típus keveredéséből állottak elő. Ide kell sorolnunk Debrecent, melyen nyilvánvalóan kimutatható a két típus jelenléte és méginkább Miskolcot, hol a két típus jelenléte — kevésbé tisztán — mutatható ki. A XVIII. szá-