A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 4. (Miskolc, 1956)

BESZÁMOLÓ - Hajdú Béla: Két országos képzőművészeti kiállítás Miskolcon

munkáival, köztük olyanok, akik hoszszú ideig a fővárosi tárlatokon sem jelentkeztek, vagy olyan régebbiek, akik felszabadultabban érvényesítve művészi egyéniségüket, új színt, új stílust képviseltek az évekig megszokott tárlati összképben. Mint például Barcsay Jenő Tájképe, Czóbel Béla Virágcsendélete, Domanovszky Endre Halásza, Szőnyi István Reggele, Márffy Ödön önarcképe és több más mű, amelyek már a szélesebben kibontakozó egyéni kifejezési módokat, a naturalista és akadémikus ábrázolások gátjainak áttörését, a magyar piktúra fejlődési vonalának változatos irányait jelezték. A második miskolci országos kiállítás minden értéktöbblete ellenére már nem talált olyan visszhangra, amilyet megérdemelt volna. Ennek okai nyilván az akkor már eléggé feszült politikai légkörön kívül az országos sajtó sajnálatos részvétlensége és egyéb körülmények voltak. De bizonyos, hogy képzőművészetünk eme erjedési szakaszában a második országos kiállítás nem marad terméketlen magvetés Miskolc képzőművészeti kultúrájában.