A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 4. (Miskolc, 1956)

ADATKÖZLÉSEK - Vásárhelyi István: Két relictum csigáról

KÉT RELICTUM CSIGÁRÓL VÁSÁRHELYI ISTVÁN Környékünkön két olyan jégkorszaki relictum csiga él, amelyik közül egyik­nek a Bükkben volt a leggyakoribb elő­fordulása, míg a másik tisztán a borsodi Bükkben és az abaúji forrásokban for­dul elő. Megemlékezni róluk nem feles­leges, mert a mindinkább terjedő kul­túra következtében mindkettő kipusztu­lóban van. Az egyik a Theodoxus Prevostianus Pff. Előfordulását elég hiányosan a Fauna Katalógus (1918.) foglalja össze .Neritina Prevostiana Pff. néven, s a kö­látott napvilágot, hol a szerző csigánkat a Margit sziget budai oldalán levő s csak kis vízálláskor előtűnő hévforrá­sokból ismerteti. Innét származó példá­nyok a Nemzeti Múzeum gyűjteményé­ben nincsenek. Hosszas keresés után azonban Wiesinger M. 1955-ben megta­lálta. A másik kimaradt irodalmi adat Wagner J.-tól származik, ki két közle­ményben (Faunisztikai közlemények. 1929., Ujabb adatok a Bükk-hegység molluska-faunájának ismeretéhez, 1937. Mindkettő az Állattani Közlemények­1. Theodoxus Prevostianus C. Pfeiffer. Term, nagyság: 10 mm. Lelőhely: Kacs, Borsod m. (Fotó: Adorján.) vetkező lelőhelyekről ismerteti: Robo­gány, Püspökfürdő, Tata, Tátra, Tapolca és Podsused. Utána Soós L. : A Kárpát­medence molluska-faunája, 1943. c. adja újabb lelőhelyeit is. Eszerint állatunk cl: Görömböly-Tapolca, Diósgyőr-Tapol­ca, Diósgyőri-Várforrás, Kacs, Dudujka (Hejőpatak), Lator, Tata, Rómaifürdő, Püspökfürdő, Robogány, Secu-torok (Kelemenhavas), Drechselhauschen (Bélai-Mészalpok), Podsused, Sutinsko, Velika, Vöslau, Akbunar-völgy és Bul­gár Dobrudzsa. Ebben néhány hibát kell kiigazítanom. A latori vízfő forrás nem Sály község közelében, hanem Lator község felső végénél fakad. Sálynál már a vize hideg s ennek következtében a Theodoxus már nem él benne. A Duduj­ka elnevezés sem községre vonatkozik, csupán Hejőcsaba egyik határrésze el­nevezése a Hejő patak mellett. Ebből a felsorolásból kimaradt két előfordulási irodalmi adat. Az egyik Fri­valdszki I.: Jellemző adatok Magyar­ország faunájához, 1865. c. munkájában ben jelent meg) említett királykúti lelő­hellyel. Ennek példányai sincsenek a Múzeum gyűjteményében. Itt azonban valami tévedésnek kell lenni, mert 1929. óta mérem a forrás vizét s az 9 C fok­nak bizonyult. Ezenkívül az egész kör­nyéket, patakot, forrást átrostáltam, mégpedig alaposan és sokszor, de még csak töredékes darabjára sem akadtam, így ismétlem, itt valami tévedés lehet. A többi felsorolt lelőhely is hiányos, mert Görömböly-Tapolca két lelőhelyet foglal magában. Egyik az úgynevezett >-Hattyústó«, míg a másik a Hejő patak. A diósgyőri lelőhelyről kimaradt a vártói, pedig erre vonatkozó irodalmi adatunk is van. (Mauks K.: A borsodi Bükk ma­dárvilága, Turisták Lapja, 1932. p. 47— 51. — Schréter Z.: Két reliktum csigafaj új termőhelyei hazánkban, Állattani Közlemények, 1915. p. 262—265.), kácsi lelőhelye is kettőt takar. Egyik a meleg víz, s a másik a hideg forrás, hol az eddig ismert legnagyobb termetűek él­nek. A Római fürdőbe, mint írja, Soós

Next

/
Thumbnails
Contents