A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)

KÖNYVSZEMLE

MEZŐKÖVESDI HÍMZÉSMINTÁK ÍRTA: DAJASZÁSZYNÉ DI ETZ VILMA Művelt Nép Könyvkiadó. Budapest, 1953. Mezőkövesd világhírűvé vált népi hímzőművészetének kitűnő összefoglalását és ismertetését kapjuk az Országos Néprajzi Múzeum által kiadott „Magyar népművészet" XVIII. füzetében. Dajaszászyné Dietz Vilma több évtizedes gyűjtéséből és az általa felkutatott és lerajzolt hímzésanyag rendszerezéséből tisztán áll előttünk a mezőkövesdi hímzőművészet egész lényege, történeti fejlődése, ennek egyes korszakai, technikája, használati módja. Minket, borsodiakat, különösen nagyon érdekel e mű, mely egy régi vágyunk beteljesülése, hogy ez a népművészeti nagy értékünk ilyen díszes kiállítású összefoglalásban, tudományos megfigyelések és értékelése keretében legyen feldolgozva s igazi értékébe helyezze ezt a népművészeti sajátosságunkat. Dajaszászyné négy korszakra osztja a kövesdi hímzések fejlődési történetét: 1) a legrégibb időszak, (valószínűleg a XIX. sz. első felétől) az 1870-es évekig. 2) a kifejlődés, a kiszíneződés kora 1914-ig. 3) a „kereskedelmi korszak" a hanyatlás kora. 4) a fölélesztés ideje, 1950-től. Dajaszászyné minden egyes kor jellemző ismertetése után leírja a technikát, a motívumokat, a hímzéssel díszített kötények (surcok), ingek, lepedővégek, terítők főmotívumait, azok használati módját, az ismertebb rajzolóasszonyok munkásságát. Ismerteti a fő díszítő elemeket: rózsák sokféle alakját, csillagokat, tulipánokat, leveleket stb., a régi hímzéseken gyakran szereplő „cipe" (cipő) alakú díszt, madáralakokat, összesen 34 féle motívumot, ezeknek értékét és egyéni sajátosságait. Nyolc színes képes táblán 18 jellemző hímzést mutat be és 16 nagy mellékleten ezek eredeti nagyságban megrajzolt mintáit. Dajaszászyné minden egyes hímzésnél pontos leírást ad az anyagról, a fonal anyagáról, az öltéstechnikáról, a színekről, a motívum elnevezésekről és általában az egész tervezésről. Az általa lerajzolt és tanulmányozott nagy anyagból most csak a Nemzeti Múzeumban őrzött sorozatokból ad jellemző példákat és csak a nagyobb használati ruhadarabokon előforduló hímzéseket. Dajaszászyné hosszú éveken át tanulmányozta a miskolci múzeum gazdag néprajzi gyűjteményét, de a legjellemzőbb darabok jórészben a Nemzeti Múzeumban is képviselve vannak. Ismertetésre vár még a kisebb viseleti, használati ruhadarabok (pl. a kézelők) hímzéseinek sorozata. Dajaszászyné munkája teljesen tisztázza a mezőkövesdi hímzőművészet kérdését és megismertet minket az igazi, a nép lelkéből fakadt érzéssel, elgondolással készített értékes hímzésekkel, visszavezet az igazi, az eredeti formákhoz, melyet 1910 után a varróasszonyok keservesen nehéz munkáját kizsákmányoló üzleti vállalkozások, a felülről jött, csak a rikító színezést hajhászó irányítás, helyesebben gyári jellegű megrendelés teljesen -tönkretett. Ettől felszabadulva napjainkban tér vissza a kövesdi hímzés a régi, az igazi útjára. Dajaszászyné munkája igen jó útmutatás és segítség ebben a munkában. L. A. MÚZEUMI BIZOTTSÁG HÍREI Klaudinyi Lajos ny. igazgató-tanító, a múzeumi bizottság tagja és a Múzeumi Hétfők egyik leglelkesebb látogatója, április 19-én — 77 éves korában — elhunyt. Emlékét kegyelettel őrizzük.