A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)
TANULMÁNYOK - Dajaszásziné Dietz Vilma: Mezőkövesdi hímzett lepedővégek
zett lepedővégek Györffy szerint 4 "legfeljebb százévesek«. Adatközlésekalapján a hímzett lepedővégek 1935-ben menték ki a divatból. Kövessük e száz év alatt a hímzés folyamatos változását. A két legrégibb fajta díszítés a fehér »makku« és a keresztszemes hímzés. A makkos lepedő vagdalásos technikával fehér pamutfonállal hímzett; a technika kötöttsége megszabja a minták mértanias jellegét. Ugyanezt a mértanias jellegét látjuk a keresztszemes hímzéseken, amelyeket piros és kék pamutfonállal házivászonra varrtak. Szintén házivászon alapra hímezték a »cipés« »cipés madaras* motívumú darabokat. Dala n ezekről a motívumokról a következő mezőkövesdi magyarázatot jegyezte fel: "Rajzolták a kakast, mert az jelzi a hajnalt, ráhímezték stilizálva a csizmát (cipe), mert ezt meg az ágy alá szokták betenni.* E mintákat kétféle kompozícióban ismerjük: bokorszerű felépítésben és térkitöltőén (a lepedővége közepén nagyobb rózsák sorakoznak egymás mellett, kétoldalt a szélén pedig kisebb rózsák és cipék). Az eddig tárgyalt lepedővégeken az úrihímzés hatása felismerhető. Más hatást keltenek az időrendben következő "matyórózsás* pamutos lepedővégek. Az íróasszonyok nem a korábbi motívumkincset használták fel az "írásnál* (előrajzolásnál), hanem a szűrhímzés mintáit ültették át vászonra és fejlesztették tovább saját ízlésük szerint. Györffy azt írja 0 : »A mai matyó minták egy részének elemeit tehát legtöbb joggal a szűcshímzésékben kereshetjük, amit az új elemekből azokban nem találunk meg, azokat a matyó asszony fantáziája teremtette.* A pamutos lepedőt felváltja a berlineres, ezt pedig a szűcsselymes. Minden újabb alapanyag és fonal változást hozott a motívumok kivitelezésében: a vékonyabb szálú műselyemmel aprólékosabban lehetett hímezni, mint a pamut- vagy berlinerfonallal, alapjában véve azonban a pamutos, berlineres és szűcsselymes lepedővégek motívumai ugyanazok. Az alapanyag és a hímzőfonal változásai nem jelentették a régibb divatú darabok gyors eltűnését, a hímzett lepedő ugyanis dísz volt, anyáról lányára szállt, hosszú ideig használatban lehetett. Az 1910-es években divatba jött műselymes lepedővégeknél már újabb motívumok — "surcrózsa*, »liperozsa« (lepkerózsa), "dohánylevelű tulipán*, amelyek eredete a pántlikákra és gyári anyagok mintáira vezethető vissza, — szerepelnek. A szabadrajzú minták mellett az 1900-as években rövid időre (kb. 5—6 évre) a keresztszemes "gázos« lepedővég jött divatba. Gázosnak a kanavá^z (sztramin) alapanyag után nevezték. Erre az anyagra berliner fonállal leszámolható "kosaras« és "babás* mintákat varrtak. Kedvelték ezt a mintát, mivel úgy tartották, hogy szerencsét hoz. E hiedelmet egy adatközlő elbeszéléséből ismerjük. Az viszont általános mezőkövesdi szokás volt, hogy a gyermekágyas asszony ágya elé a mestergerendára hímzett lepedőt akasztottak fel és a sarkába fokhagymát és sót kötöttek azért, hogy a gonoszt távoltartsa, s hogy a gyermek szerencsés legyen. A hímzett lepedőket kímélték, megbecsülték, a legdíszesebbet, különösen, mert ez tulajdonosa halotti lepedője lett. Díszes végét úgy helyezték el, hogy a koporsóból jól láthatóan lecsüngjön és így gazdájának utolsó útján a nép ismét megcsodálhassa. Jegyzet: 1. Gvönf'ív: A háziasság és a lakodalom a matyóiknál. Népünk és Nyelvünk 1930. Hl. 239. o. 2. il. o. 240. o. 3. Istvánííy: A matyó nép élete. Etbn. VII. 1897. 25. O. 4. Gvőrfív: A matyók. Népün'k és Nyelvünk 1929. 155. o. 5. Dala: (MatyóföM a hires Mezőkövesd. Aíheneum. 1941. 66. o. G. Gvőrfív: Muslkáb'ii I. évi. 10. sz. 3. o.
