A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Kiszely Gyula: A diósgyőri vasgyár története Fazola Frigyes leírásában

A DIÓSGYŐRI VASGYÁR TÖRTÉNETE FAZOLA FRIGYES LEÍRÁSÁBAN KISZELY GYULA Az évek óta folyó kutatás, mellyel a Fazola Henrich által alapított diósgyőri vasgyár történetének feltárását céloztuk, a közelmúltban pótolhatatlan értékű anyaggal gyarapodott. Az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában sikerült fellelnem két iratot, melyet Fazola Frigyes, a gyáralapító fia, mint a diósgyőri gyár igazgatója sajátkezüleg írt a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Az egyik iratban 1812. november 1. kelettel a vasmű történetét keletkezésétől 1812-ig, míg a másik iratban a vasmű által gyártott acél leírását közli. A vasmű történetét teljes terjedelemben, az acélgyártás ismertetését kivonatosan közlöm, hogy ezáltal is alátámasszam azoknak a feldolgozásoknak hitelességét, melyek ezzel a tárgykörrel kapcsolatban eddig már megjelentek. A vasmű történetét a* alábbiakban közlöm: ,,Magyar Nemzeti Múzeum! Igen tisztelt Kovachich György úr írásbeli felszólítására meg kell írni 1. ennek a vasműnek a történetét keletkezésétől egészen a mai időkig, 2. a teljes gyűjteményt a nyersanyagoktól kezdve a legfinomabb acélgyártmányokig, azok leírásával együtt, Az első pontra való tekintettel fontosnak tartom és kötelességemnek tekintem röviden összefoglalni mindazt, ami ennek a műnek keletkezése történetéről, valamint fejlődéséről ismeretes. Fazola Henrich hajdani lakatosmester és toronyórakészítő, fiatal korában a mesterségben való tökéletesedés céljából végig látogatta vidéki városainkat. Veleszületett hajlamtól hajtva. Magyarország amúgy is gazdag ásványkincseinek felkutatására törekedett. A kutatást azzal a célzattal végezte, hogy a fellelt ércekből olyan vasat gyártson, amely nemcsak a karinthiai és stejerországit múlná felül, hanem az akkor annyira ismert spanyol- és svéd vassal is egyenlő lenne. A magyarországi püspökségi városban, Egerben telepedett le. Két mestersége ösztönzésére, valamint vagyoni körülményeinek segítségével alig két év alatt (természetesen sok veszélyes és fáradságos kutatás után) a legmagasabb hegyekben és a föld belsejében folytatott kutatásait siker koronázta. A legjobb kőszénfajtát, a palát és a leginkább keresett vasércet megtalálta. Ezért a dicsérendő törekvéséért ő császári és királyi felségétől — az akikor uralkodó Mária Teréziától — 1789. április 24-én kelt udvari dekrétummal nemcsak dicséretet kapott, hanem arany érdeméremmel is megajándékozták. További fáradhatatlan tevékenységét az általános közhaszon növelésére fordította, miért a Heves és Borsod vármegyék bányamesterévé nevezték ki jutalmul. Ettől a magas kegytől sarkalva nem törődött többé a gondokkal, saját vagyonát nem kímélve, éjt nappallá téve fáradozott és életveszélynek is kitéve magát, Heves vármegyében. Gyöngyöstől nem messze ezüstöt, rezet, ólmot és timsót, ezenkívül Borsod vármegyében vasércet fedezett fel. Ezekkel az állandó kutatásokkal eredeti foglalkozását teljesen elhanyagolta s körülbelül 50.000 forint értékű vagyonát a közjólét céljaira feláldozta, amihez még végső célja elérése érdekében, a magas kincstártól 16.000 aranyat és magánszemélyektől további 8000 aranyat kölcsönvett. Magántartozásai 30 év alatt 22.000 aranyra emelkedtek. Nagy terveinek meghiúsulását, valamint a felfedezett bányakincsek feledésbe temettetését elkerülendő, a végszükség arra kényszerítette, hogy minden általa feltárt bányát a kincstár részére ajánljon fel egészen lényegtelen 9000 arany ellenszolgáltatás ellenében. Jutalmul ezért a bányászatiban nyert alkalmazást megfelelő díjazás mellett. 1770. február 23-án kérésének megfelelően megkapta a részére járó quótát és az előállítandó vas értékéhez képest 1500 forintnyi anticipációt engedélyezték. 1770. december 28-án ennek