A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Komáromy József: Az első miskolci vendégfogadók

amikor »patika-erigálásávai« kapcsolatban engedélyt kér és kap, hogy saját fundusán lévő patikájában ne csak színmézzel, hanem nádmézzel készített reggeli italokat, rozsólist árulhasson égett borral együtt. Trangus Illés mellett feltűnik egy másik ilyen vállalkozó György Tamás Görög személyében, aki 1743-ban ••kávé, herbathea és rozsólis* árusítására kap engedélyt. fi

) A kiskocsmák száma is egyre több a század dereka felé. A század közepén pedig, éppen 1750. november 10-én nyílik meg a Sérafi-funduson épült Ujj Vendégfogadó. Építése négy évig tartott. 1746-ban Pfajtenberger Lőrinc egri kőműves kezdte meg az építését a tanács megbízásából s részére már a következő évben a város téglaszinjében gyártják a 9X2 collos boltoznivaló, a 12X6 collos kőfalba való téglákat. A megnyitáskor, 1750-ben nem teljesen kész, 1751-ben a miskolci Kőmíves Mátyás fejezi be 120 forintért. Ennek a teleknek a története röviden a következő: 1561-ben Szerafin Kristóf polgár lakja, kúriáját megnemesítik. 1563ból is feljegyzik az óváros ezen nemesi telkét. 1698-ban Szerafin Dorkó utódai eladják a városnak ezt az ősi Szerafinfundust, ugyanekkor szerzi meg a város a mellette fekvő Szentlászlai-telket, amely már a Czikó utcával határos, az utcán túl a Tapolcai Apátság kúriája áll.

7

) (A mai állami áruház.) 1737-ben a város erre a telkére »köboltokat« épít, s ezeket már 1741-ben görögöknek adja bérbe. Az épület építéstörténeti vizsgálatából az tűnik ki, hogy a Szerafin-kúria teljesen tönkrement, vagy lebontatott, mielőtt a város ide 1737-ben ••koboltokat« épített volna. A falak azonban ezt a 16. századi Szerafin-kúriának (domus et curia) alapfalait megőrizték a nyugati alaprajzi elrendezésükben (a mai Levendula- és Virágüzlet helyén). Pfajtenberger Lőrinc felhasználhatta ezeket a falakat, s így ma ez az épület (Széchenyi utca 9.) Miskolc műemléki lakóházainak egyik legértékesebb darabja lesz, ha műemléki helyreállítást kap. Ezeket a kőboltokat a város tovább bővíti a következő öt év folyamán. A városi jegyzőkönyv 1755-ben a görög kereskedőknek kiadott >->új boltokrol« emlékezik meg és leírja ezeknek a képét. »A boltokon négy felé nyíló, bécsi üvegkarikákkal készített két nagy ablak volt veres fényűből, az ablak-felek faragott kőből, a zöldmázú, négyszegletű kőalj ú boltban négygombú kályháskemence volt, az ajtók pedig hamuszín firnajszos festékkel voltak befestve, angliai sarokvassal és rézzel borított pléhhel díszítve, francia rigelekkel bíró zárakkal ellátva.* így némileg fogalmat alkothatunk magunknak az "-előkelő görög boltokról*. Ez a miskolci kereskedőház a késői barokk-korból 1778-ban kibővítést és átalakítást kapott. Ennek az átalakításnak köszönhetjük a most megtalált tervrajzot, amely pontos képet ad az 1755— 1775. között még további kisebb bővítést nyert épületről. Ezt az újabb tervet Johann Jung Baumeister készítette. Az átalakítási tervrajzon azt látjuk, hogy az épület keleti sarkán négy helyiséget, középpillérrel ellátott négy csehsüveg boltozati mezővel (a mai Béke-étterem), egyetlen helyiséggé alakították, ugyanezt tették a felette levő emeleti helyiséggel is, amely helyiség az északi irányban egy helyiséggel tovább bővült az emeleten. Az épület emeleti folyosóját lezáró kosáríves nyílások arányban és szerkezetben rokonhangzásúak a szemben lévő ú. n. Rákóczi-ház emeleti árkádjaival. Jung János építőmesternek ez az átalakítási tervrajza feltünteti a 18. század középi emeletes vendégfogadónk homlokzati rajzát is. A fogadó jellegzetes zömök épület, emeletén 8 kőkeretes ablaknyílással, földszintjén 6 bejárattal, amely fölött előreugró, napfény- és eső ellen védő ereszt látunk. Az épületbe való bejárat kosáríves, kerékvetővel, vállkővel ellátott kőkeretes barokk-kapun át történt. A kapu zárókövét sasos címer képezte. (Innen Fekete Sas.) A tervrajzot kísérő iratokból olvassuk, hogy az emeleti nyugati három helyiség ebben az időben már a »Rittmeister* lakása volt, míg a keleti részen görög kereskedők szállása. Az épületnek a Boldogasszony utcába nyúló része földszintes volt, itt voltak a mészárszékek és más üzlethelyiségek. A telek északi részén nagyméretű istállókat, kocsiszineket találunk.

s

) E tervrajz készítését megelőző időben, az 1770-es években felépült a diósgyőri koronauradalom telkén a Korona Vendégfogadó. Az iratok néha Arany Koronának is nevezik. Telke azonos a Kossuth-, majd újabban az Avas-szállodával.