A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Marjalaki Kiss Lajos: Miskolc ősi településű jobbágy- és zsellér-háztelkei

Miskolc ősi jobbágytelkei 1702-ben, a Kötelkönyv alapján. Marjalaki Kiss Lajos rekonstrukciója. nagyságúak, kb. 1100 négyszögöl kiterjedésűek voltak és éppenúgy kötelekben csoD-ortosultak, mint az első település ideién. , : I i Miskolcon azért is ment simán a teJekkiosztás. mert itt 1365. óta nem volt földesúri majorsági gazdálkodás, így aztán a határ egész területe a jobbágyok közösségének a kezelésébe és használatába ment át. természetesen a jobbágyi teherviselés további megmaradásával. Ezek alól a megmaradt terhek alól akarta a város népe 1702-ben magát megváltani. Teherviselésre azonban nemcsak a kötélben levő jobbágyok, akiket újabb időben inkább gazdáknak neveztek, hanem a napszámosok, zsellérek, sőt iparosok is kötelezve voltak, bár nekik telekföldjeik nem. lehettek. Ezek is hozzá kellett, hogy járuljanak a megváltáshoz kicsiny házhelyeik, szőlőjük, irtványuk vagy pincéik után. A megváltás súlypontja azonban a kötélben levő ingatlanok tulajdonosaira nehezedett. Ök alkották a lakosság zömét és törzsökös részét, A jobbágytelek nem volt eladható, hanem fiúról fiúra öröklődött. Kihalás esetén új jobbágy szállhatott a megürült telekre, csak így lehetett bejutni a kötélbe, persze a földesúr hozzájárulásával. A földesúr a megürült telket néha olyan új polgárnak adta oda, aki mindjárt meg is váltotta magát a jobbágyi szolgáltatásoktól. Az ilyen nemesített telkek azonban éppen úgy hozzájárultak a városi kivetésekhez, pl. törökadóhoz, vagy a labancok porciójához, mint többi polgártársaik. A kétféle elbánás gyakorlata csak 1755 után következett el városunkban, Megjegyzés: Hogy egy funduson, illetőleg a kötél egész, fél, vagy negyed telekrészen hány ház állott 1702-ben, pontosan megmondani nem lehet. A jobbágy telkek kötelékeinek, azaz telekcsoportjainak összes száma 1702-ben 79 volt. Ebben a 79 kötelékben azonban kereken 300 résztelkes jobbágy családot találunk, akiknek csaknem 90 százaléka negyedtelkes volt. Korábbi időkre visszanézve, azt látjuk, hogy 1548-ban a tizedlajstromban 235 gabanatized fizető szerepel, még 1576-ban is 249. Ebből az következik, hogy a korábbi, de írott adatokkal nem támogatható. 14—15. századi időkre va-