A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1. (Miskolc, 1955)

RÖVID KÖZLEMÉNYEK - Írások a múzeumról és a gyűjtőterületről. (Könyv- és lapszemle)

is. Ezzel kapcsolatban említette a Tanácsköztársaság történetének a Sötétkapuhoz fűződő emlékeit is. A Szabad Nép világosan állástfoglal ebben a hosszú idő óta húzódó kérdésben és a Sötét-kaput magában foglaló épületrész eredeti állapotába történő helyreállítását sürgeti. Magyarország, Útikönyv (Szerkesztette: Boldizsár Iván) IBUSZ-kiadás, Bp. 1955. A szépen és gazdag illusztrációkkal kiállított útikönyv miskolci fejezete több meglepetést tartogat a miskolci olvasó számára. (L. részletesen Miskolci Építők, 1955. június 17). Itt csak a múzeummal kapcsolatos megállapításait ismertetjük. Megajándékozza a múzeumot Munkácsy és Mányoki képeivel, melyek a múlt év tavaszán néhány hétig szerepeltek egy kiállítás keretében itt, részben másolatban a Szépművészeti, illetve a Déry Múzeum anyagából. Ugyanakkor nem ismerteti a múzeum régészeti, történeti és néprajzi gyűjteményeinek értékeit, melyek közül nem egy, pl. a Bársonyházi szakócza, a 3400 mm-es mammutagyar, vagy Szemere Bertalan és Herman Ottó életére és működésére vonatkozó anyag országos, sőt bizonyos vonatkozásokban nemzetközi érdeklődésre tarthat számot. Tekintettel arra, hogy az útikönyv több évre készül, természetesen azt kell megmutatnia, ami állandó egy múzeumban, s nem azt, ami a havonta változó ideiglenes kiállításokon, idegen anyagból, szerepel. A múzeum megismeréséhez azonban nem elég végigsétálni az egyetlen nyitvalévő kiállításon, hanem alaposabban tájékozódni kell. Ezt szeretnénk a következő útikönyv íróinak figyelmébe ajánlani. Zs. G. Soós Imre munkái a diósgyőri vasgyár történetéről Az ipartörténet hazánkban a korábbi időkben rendkívül hiányos volt és csak a legújabb időben indultak meg azok a munkák, melyek történeti forráskutatások alapján írják le egy gyár, vagy iparág történetét. Nemrég jelent meg Ruzsás Lajosnak a Zsolnay-gyár története című munkája. A diósgyőri vasgyár történetére vonatkozó kutatások már két éve folynak, azonban eredményeinek publikálása, eltekintve Soós Imre és Kiszely Gyula értékes gyártörténeti előadásaitól, egészen a legutóbbi időkig nem történt meg. A múlt év őszén a Kohászati lapok (8. és 11. sz.) hozott ismertetéseket erről a munkáról. Nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk azonban annak, hogy Soós Imre, az egri levéltár vezetője a dolgozók széles tömegei számára is megírta a vasgyár történetének rövid összefoglalását. „Fazola Henrik, a diósgyőri vashámor alapítója." (Élet és Tudomány, 1955. június 15.) Ezenkívül pedig — talán kevesebb miskolci vonatkozással, de annál több művészettörténeti és ipartörténeti értékkel, gondosan összeválogatott képanyaggal — „Fazola tíenrik és Lénárd egrri vasművesek" munkásságának ismertetését. (Művészettörténeti Értesítő, 1955. 1. sz. és klny.) A levéltár szerepe kulturális életünkben kétségtelenül elsősorban abban jelentkezik, hog}' feltárja a mult még kiadatlan emlékeit és ezáltal a helytörténet számára értékes adatokat hozzon felszínre. Soós Imre kutató tevékenységének újabb dokumentumai még erősebben vetik fel a miskolciak jogos régi kívánságát, hogy a város legnagyobb ipari üzemének történetét, mert már időszerű lenne egységes szerkezetben megírni és közreadni.