A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1. (Miskolc, 1955)

A MÚZEUM ÉLETE - Leszih Andor: A múzeum ötven éve

nem is maradhattak tárgyi emlékei, soha el nem felejthető és legalább képben megörökítésre váró eseménye a megyének és fontos része a megyei multat szemléltető képsorozatnak. A Bükk gazdag állat-, növényvilága, kőzetei, — a megye néprajza: a mezőkövesdi matyóság, a bánvölgyi palócok, a tiszamenti magyar nép viselete, színpompás népművészete, szokásai, nótái országos szempontból is becses és összegyűjtésre, megőrzésre méltó dolgok. Gondos összegyűjtésben szemléltetni kell Borsod és Miskolc művészeinek alkotásait. Magában a múzeumban is látni kell a szemlélőnek, hogy nőtt ez a város és vidéke a dolgozó ember otthonává, korunkban anynyira kifejiett munkahelyévé. Mindezek sürgették a múzeum alapításánál a kezdeményezőket és a kutatások, gyűjtések megindítását. A múzeumi bizottság, az egyes gyűjtemények fejlesztését szívén viselő lelkes munkatársak fáradhatatlan tevékenysége, legelsősorban a bizottsági elnökök (1907-ig Petró József, 1940-ig Gálffy Ignác) munkássága s a két hatóság segítsége lehetővé tette, hogy a megalakulás után már három évre, 1902. október 26-án meg is lehetett nyitni a múzeumot. Az épület, melyben a város helyet adott, a volt régi .református főgimnázium, még a XV. században épült, a XVIII. században nyugat felé kibővítették, emeletesre építették át, 1079-ben az épület keleti részéhez nagy, emelet nagyságú könyvtártermet toldottak, így maga az épület is jelentős műemléke a városnak és a múzeum' elhelyezésére, illetve a gyűjtemények megnövekedésével, legalább is a régészeti, várostörténeti emlékek elhelyezésére nagyon megfelelő környezethangulatot biztosít. A város egyelőre hat helyiséget adott át, közte a nagy — volt — emeletes, karzatos könyvtártermet is. A megnyitáskor kiadott nyomtatott katalógus szerint i

s 3252 kiállított tárgy, 733 könyv volt akkor már a múzeumban és háromezer raktározott tárgy. Az első teremben a könyvtár és dolgozóhelyiség, a másikban az érem- és oklevélgyűjtemény, a nagyteremben, a természetrajzi gyűjtemény volt kiállítva. Középen egy 7 m hosszú, 3 m széles és 3,50 m magas üvegszekrényben a borsodi állatvilág dioráma íelállítású csoportja, Lendl Adolf rendezésében, magas szikla mellett a bükki, mocsaras lápos területen a síkvidéki állatok voltak láthatók, természetim beállításban. Ugyanezen terem egyik felében a régi iparművészeti és céhemlékek, a terem karzatán a festmények, az emeleti első teremben a régészeti, a másodikban a történeti gyűjtemény volt elhelyezve. Ez volt a kezdet. A megnyitástól kezdve a múzeum, a téli hónapokat kivéve, állandóan nyitva volt 1914-ig, majd a háború után 1920-tól 1943 tavaszáig, mikor a légitámadások miatt a kiállítási termeket ki kellett üríteni, de 1945-beçi már újra megnyithatta a múzeum egyelőre az őskori termet s a régi miskolci bútorok szobáját. 1946. év július 21-én az összes terméket, 1947. május havában pedig a néprajzi} nagytermet is. A vidéki múzeumok között az első, amelyik újra a közönség szolgálatára álLhatott. 1927. évben— két helyiség kivételével — az egész épületet megkapta a múzeum a várostól, 1930-ban ezt a két helyiséget is. 1927-ben és 1938/9. évben átrendezést nyert az egész múzeum. (11 kiállítási terem, 2 könyvtári helyiség, 2 raktár, 2 dolgozó, 2 folyosó, összesen 19 helyiség, nem számítva a bolthajtásos, a XV—XVIII. században a diákok által lakott, a múzeum nagyobb tárgyadnak raktározására hasz*nált 7 pincehelyiséget.) A legutóbbi új átrendezés előtt két teremben a régé-