A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1. (Miskolc, 1955)

TANULMÁNYOK - Saád Andor: A miskolci Avas ősrégészeti problémái

gnaci, solutréi és magdaléni művelődés körébe tartoznak, hangsúlyozva ezeknek a bükki leleteknek egyéni színezetét az említett kultúrák keretein belül. Hoernes 1903-ban kiadott alapvető művében a miskolci lándzsahegyeket a solutréi (solutréen) művelődéshez sorolta, de a később feltárt Szeleta-barlangi és ezen túlmenően az egész magyarhoni solutréi kultúra lándzsahegyei között még csak hozzávetőlegesen sem találunk méret tekintetében a Bársony-házi lándzsahegyekhez foghatót. Ugyancsak nem sikerült bebizonyítani a mai napig azt sem, hogy a két szóban forgó lándzsahegy diluviális rétegből került a Szinva árterébe — bár erre

1 a feltevésre az Avas oldalán gyakran észlelhető hatalmas csuszám! ások alapján r. lehetőség kizárva nincsen. Mindezeket egybevetve, mai tudásunk szerint a két hatalmas lándzsahegyet inkább mezolitikus korúnak, vagy pedig egy északi beütésű újabb kőkori (neolitikus) település szórványának tartjuk. A kérdés mai napig sincs lezárva. Ugyanez az álláspontunk az Avas keleti kiszögelésétől mintegy 300 méterre. 19{)5-ben kútásás közben talált Petőfi-utcai (ma Dan'kó Pista-utca) kivételes művészi készséggel kidolgozott kalcedonjáspis nyílhegyről is. Másképpen áll az ügy az avasi református temetőben 1905-ben talált kalcedon lándzsahegy esetében, melynek felfedezésekor szakember szintén nem volt ugyan jelen, de a lelet körülményeiről annak megtalálója — Dobos Ferenc harangozó — Herman Ottónak a helyszínen még azév aug. 4-én beszámolt. Ennek a lándzsahegynek formája, kidolgozása, mérete és anyaga teljesen megegyezik a későszeletai művelődés babérlevélalakú kalcedonlándzsahegyeivel s Papp Károly geológusnak 190'6-ban végzett pontos geológiai vizsgálatai alapján kiderült, hogy az avasi temető andezitbrecciás sárgás nyirokrétege, melybői a kérdéses lándzsahegy származik, diluviális képződmény. Az Avas iránti érdeklődést a Bük'khegység barlangjainak gazdag és változatos paleolitikus leletei meglehetősen háttérbe szorították. Szerencsére Leszih Andor, a Miskolci Múzeum akkori igazgatója továbbra is lankadatlanul figyelte ezt a területet és az időközben talált felsz'ni leleteket a múzeum számára megmentette. 1928-ban új fordulat állt be az Avastetőn talált kcvakőbányagödrök felfedezésével és feltárásával. Eddig 19 bányagödörről tudunk. A feltárások során kitűnt, hogy az egykori avasi bányászok a felszín alatt 4—5 méter mélyen elérték az andezit tufát és azt áttörve, a kovát, 'űzkövet bányászták. Egyes bányagödrök fenekén megtalálták a bányászok élére és lapjára fordított kövekből kirakott ülőhelyeit is és az előttük heverő igen nagy menynyiségű kovakőhulladékot. A bányagödröket később kimutathatóan ismételten felbontották, de a későbbi bányászok az eseteknek csak egy részében hatoltak le a legelső bányászás legalsó szintjéig. Az említett későbbi beásásoktól mentes legrégibb bányászás szintjeiben eddig sem. diluviális. sem neolitikus leletekre nem akadtak. A rengeteg kovakőhulladék között akadnak eszközök is. Ezeket a szokatlan nagy méret, durva, befejezetlennek látszó kidolgozás jellemzi. Főleg óriási, durva pengék, vakarok, disAusok, szakócaformák, ,,pseudomousterienhegyek" szerepelnek az eszközök között és több mint két tucat gömbölyű és tojásdad formájú, koptatott és csorbult felületű ütőkő, melyekkel a kovákőtömböket szétverték és valószínűleg a durva kőeszközök kiformálását is végezték. Énnek a kultúrának bükki barlangjainkban nyoma sincsen. Az ásatásoknál jelenlévő elhunyt kiváló ősrégészün'k — dr. Hillebrand Jenő — véleménye szerint a kovakőbányák, illetve ázok eszközei mezolitikus korúak és leginkább a mecklenburgkörnyéki Teterow 'kultúrával és a franciaországi Campigny-i művelődés elemeivel hozhatók egyszintre. Ez a kérdés sincsen véglegesen még lezárva. A most ismertetett kovakőbányákon kívül.az Avastető egyes területein, különösen a szőlőkben forgatás, kapálás közben és felszínesen sok figyelemreméltó lelet kerül elő évről-évre. Az Avastetőn a kovakőszilánkok legsűrűbben a mindszenti templom felett emelkedő Tűzkövesen fordulnak elő. Itt ezerszámra hevernek a felszínen, szőlőkben és szántóföldeken, azonkívül 5-—15 cm vastagságban kimálva és darabokra töredezve megta-