Kiszely Gyula: A diósgyőri szénbányászat kezdete 1767-1868 (Múzeumi Füzetek 18-19. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)

2a. A bányászat kezdeti idejének ismertetésével az alábbi művek foglalkoztak behatóbban: Bán Imre: A brennbergi kőszénbányászat története 1759—1792-ig. Budapest. 1932. Bányászati és Kohászati Lapok 1936. évi 4.. 5,. 6., 7. száma. Bán Imre: Adatok a magyar kőszénbányászat történetéhez a XVIII. században. Bányászati és Kohászati Lapok 1934. évi 4.. 5.. 6.. 7. száma. Babies András: A pécsvidéki 'kőszénbányászat története. Budapest. 1952. 3. Hofkammerarchiiv. Wien. Codex Austriano VI. kötet. 422. p. 1763. május 31-iki császári rendelet, •4. Mód Aladár: 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. Hatodik kiadás. Szikra. 1954. 130. p. •4a. Országos Levéltár. Helytartótanács Lt. Oeconomicum Publicum 1766—1768. Lad. D. No. 1. 5. Selmecbányái Szlovák Állami Központi Bányászati Levéltár (Státny slovensky ustredny archiv-Banské oddelenie. A továbbiakban SSUA—BO.) Rosnauer Mihály jászai bányamester bányakönyve 50—51. p. 1767. szeptember 30 Schoner Xav. Ferenc, a szomolnoki rézvállalat és bányafelügyelőség .segédtisztje felkéri az uralkodó nevében ....... s Diósgyőr fölött fél óra járásnyi távolságban felfedezett kőszenet." '6. SSUA—BO. Protocollum Montanum opoidi montani Jassovienstis ab anno 1758— usque ad annum 1772. 130. kötet 17—51. p ,Faszolta János felvállalja az általa felfedezett kőszéntellért Tardonánál Schicha Mihály telkén, a Szentpéterre vezető út mentén.", majd tovább: ..Faszolla felkéri az általa felfedezett kőszéntellért Paracka (valószínűleg Parasznya) falu mellett, azon régi út mellett, mely Diósgyőrbe vezet.", egy másik bejegyzés: ..Faszola János Henrik felvállalja az általa felfedezett kőszéntellért Mályinka mellett, a Gabora nevű hegyen" : Soós Imre—Kiszely Gyula—Zádor Tibor: Vázlatok a diósgyőri vaskohászat 190 éves történetéből. Miskolc. 1960. 10. p. 7. SSUA—BO. Rosnauer Mihály jászéi bányamester bányakönyve 64—65. p. 1769. november 2. (Protocollum Montanum oppidi montani Jassoviensis ab anno 1758. usque ad annum 1772) Soós—Kiszely—Zádor: i. m. 10. p. 8. Kiszely Gyula: A diósgyőri vasgyár története Fazola Frigyes leírásában. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1956. június. 54. p.: Országos Széchényi Könyvtár (továbbiakban OSzK) Kézirattár. Fol. Germ. 882. 49. p.; Miskolci Állami Lt. Acta publica 1805. évi 2686. sz.: Soós—

Kiszely—Zádor i. m. 10. p. 9. Soósi—Kiiszel y—Zádor i. m. 12. p. 10. Bán Imre: A magyar kőszénbányászat úttörői. Búvár c. folyóirat. 1936. évi 11. szám. 779—782. p. 11. Bányászati és Kohászati Lapok. 1934. év 104. p. Bán Imre: Adatok a magyar kőszénbányászat történetéhez a XVIII. században. 12. Országos Levéltár (továbbiakban OL) Oeconomica 1810. 13. SSUA—BO Haupt—

Kammer—Grafen Amt (a továbbiakban HKG) 2719/1810. Tv. 14. SSUA—BO Szomolnoiki Bányaigazgatósági iratok. 1540/1859. 15. SSUA—BO HKG. 3466/1812. 16. Soós—Kiszely—Zádor i. m. 25—26. p. 17. Kiszely Gyula: A diósgyőri vasgyár története Fazola Frigyes leírásában. A miskolci Herman Ottó Múzeum közleményei. 1956. június 56. p; OSzK. Kézirattár. Fol. Genn. 882. 2—5. p. „Megemlékezem a Diósgyőri Királyi Kereskedelmi Vasművekben vaskőből gyártott acél- és nyersvasról, valamiint másféle acélfajtákról, ugyanígy az általam készített „kéreg", vagy „cement" acélról és az itt három és fél öles halomban a felszínen fekvő kőszénről, melyek mindegyikéből egy mintát, míg a kéntelenített szénből több darabot magas betekintés végett mellékelten beküldök. A cementálandó vasrudalkat behelyezik a ládákba. 2—4 napig szétszedés nélkül tartják, majd kitisztítják. Kiégetés után porcelánszerű masszának