Kiszely Gyula: A diósgyőri szénbányászat kezdete 1767-1868 (Múzeumi Füzetek 18-19. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)

tartotta ebben az időben gyárak és ipari üzemek létesítését, s ennek érdekében a Gazdasági Tanács útján javaslatot tétetett, miként lehetne Magyarországon is eredményes iparpolitikát folytatni. A Gazdasági Tanács csupán a nyersanyagok termelését tartotta célszerűnek, s az osztrák gyáripar kiegészítését javasolta [4]. A javaslat alapján a királynő jutalmat tűzött ki mindazok részére, akik tőzeget fedeznek fel és jelentenek be. A bejelentőknek 40 arany jutalmat helyezett kilátásba. Az 1768. évi rendelet már a kőszénre is kiterjeszti a határozatot és a jutalmat már 100 aranyban állapítja meg [4a]. A rendelet hatására az ország minden részén, így Diósgyőrben és közvetlenkörnyékén is megindultak a kutatások. A kutatásokról a régi bányászkönyvek szűkszavú bejegyzései tanúskodnak. 1767. szeptember 30-án Schöner Xavér Ferenc szomolnoki rézvállalat és bányafelügyelőség segédtisztje jogosítványt szerez a kincstár számára a Diósgyőr fölött fél óra járásnyi távolságban talált kőszénre [5]. A diósgyőri szén előfordulásának az eddigi kutatások szerint ez az első említése. Fazola Henrik, a diósgyőri vaskohászat megalapítója ebben az időben szintén folytat bányászati nyersanyag kutatást Heves megyében és a Bükk hegységben [6]. Kutatásait több helyen siker koronázta és 1769 november 2-án a jászói bánysmester bányakönyvébe az általa felkedezett három kőszén lelőhelyet bejegyeztette. Tardonánál a Szentpéterre vezető úton, Parasznyán. a falu mellett azon az úton, mely Diósgyőrbe vezet és Máiyinkán, a Gabora nevű hegyen [7]. Fazola Henrik kutatásait saját költségén végezte és 2 esztendei fáradságot nem ismerő munkájának eredményei 1769-ben már megmutatkoztak. Kutatása nemcsak kőszénre, hanem mindennemű ércre is kiterjedtek. A kutatások eredményeit a szomolnoki bányafelügyelőség útján a királynői rendelet szellemében jelentette. Előterjesztette azt a kérést, hogy a kutatásokat Gyöngyös, Eger és Diósgyőr környékén folytathassa és eredményei elismeréséül a császári és királyi bányamesteri címet elnyerhesse. Az előterjesztett kérésre az uralkodó közölte, hogy ha felfedezése a kincstárra hasznothajtó üzemmé kifejlődhetnek, a hevesi és borsodi hegyekbe királyi bányamesterré kinevezi [8]. (1. sz. kép) Fazola fáradságot nem ismerve kutatott. Kutatásainak eredményeként engedélyt kapott az uralkodótól, hogy Diósgyőr közelében a Garadna patak völgyében vasgyárat építsen [9]. (2—3. kép). A gyár alapítással itt bővebben nem foglalkozunk, annyit azonban már most meg kell említenünk, hogy h szénbányászat és a vaskohászat ettől az időtől kezdve — közel 200 esztendeje — Diósgyőr és közvetlen környékének kialakulása jelentős szerepet töltött be. Hogy az első időben a kőszén nem foglalta el azt a helyet, mely méltán megillette volna, annak tudható be, hogy a diósgyőri koronauradalom területén a XVIII. században még valóságos ősrengeteg volt, a faszén felhasználására kedvezőbb feltételek voltak, mint a kőszénre, nem utolsó sorban pedig azért, mert a szénnel való kohászkodás technológiája még nem volt kidolgozva. Fazola Henrik a lelkes kutató és gyáralapító 1779. április 18-án 49 éves korában, aránylag fiatalon elhunyt. Munkáját utódai folytatták. A Diósgyőrben és környékén található kőszénről a bejelentések alapján már a legfelsőbb köröknek is tudomásuk volt és így elrendelték a szénterület felülvizsgálatát. 1788-ban a Helytartótanács felkérésére Piller Mátyás, a pesti egyetem természetrajz tanára vizsgálta meg elsőnek a Diósgyőr közelében lévő szénterületet. Szakvéleményében megállapította, hogy a diósgyőri kerületből származó szenek igen jól égnek, egészen hamuvá válnak, az égésnél vö-