Kiszely Gyula: A diósgyőri szénbányászat kezdete 1767-1868 (Múzeumi Füzetek 18-19. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)

Az ország területén ebben az időben (1830—45-ben) a vasipari telepeken már javában folytak a kísérletek a kőszéntüzelésre való áttérésre, már csak azért is, mert a tűzifa erősen csökkent. A betléri vasgyár ekkor már kőszéntüzelésre is be volt rendezve [39], azonban a kavaró vasfinomítás során a barnaszénből fejlesztett gázzal való kavarás sikertelen volt. A kísérletek szerencsésebbek voltak Andrássy György dernői vasgyárában, ahol 1855— 1857 körül annyira tökéletesítették a gázzal való kavarást, hogy 1 q nyersvas finomítására már csak 1 q barnaszenet kellett felhasználni [40]. A kőszén hasznosítására a csetneki Concordia-vasgyár Társulat Pécsett egy gőzerőre berendezett vasgyár létesítését tervezte. Érdekessége ennek a kezdeményezésnek az, hogy maga Kossuth Lajos is nagy jelentőséget tulajdonított ennek az alapításnak. A Hetilap nyilvánossága előtt hívta fel a nagyközönséget a kezdeményezés pártolására \41]. A kezdeményezés valóra vált, s 1845-ben a pécsi üzem megkezdte működését 3 kőszénnel dolgozó kavarókemencével és 1 gőzhámorral [42]. Az országos kezdeményezések tehát sikerrel jártak, s ez ösztönzést nyújthatott volna a diósgyőri vasgyárnak is a kőszén felhasználására. Ennek ellenére a kőszén felhasználása főleg a kavaró eljáráshoz. P diósgyőri gyárban nem honosodott meg, a szénvagyon kihasználatlanul maradt. A jószágigazgatóság, hogy a szénvagyont hasznosítani tudja, 1848-ban bérleti hirdetést tett közzé [43]. 1850-ben Magyarországon 8. 1856-ban pedig már 46 kavaró kemence működött, ami bizonyság arra. hogy ez az eljárás mind szélesebb körben tért hódított. Ugyanakkor az ország össz frisstűz állománya 178 volt. A két szám összetevéséből látható, hogy az új vasfínomítási eljárás nagy léptekben haladt előre, s ugyanakkor a diósgyőri gyárban ennek az eljárásnak a bevezetésére nem került sor [43 a.]. A szén felhasználása és bányászása terén a század elejei fellendüléssel szemben erős visszaesés mutatkozott. A bányásznapok jegyzőkönyveiben a barnaszénről alig történik említés. A szomolnoki igazgatóság mindezek ellenére fontosnak tartotta a szén előfordulások nyilvántartását, éppen ezért elrendelte a diósgyőri gyárnak, hogy a szén területről készítsen térképet [44]. A diósgyőri gyár ugyan nyereséggel dolgozott, mégsem fordítottak nagyobb gondot a barnaszén kutatására és felhasználására, legalább is a levéltári adatok ezt mutatják. Kisebb jelentőségű kísérleteket végezhettek, amit bizonyít az a tény is, hogy 1848—-49-ben kénpesteket építettek, ami minden bizonnyal a szén felhasználásával volt kapcsolatban [45]. A szomolnoki Igazgatóság, látva a kincstári és társulati vasműnél a szénbányászati kutatásokkal kapcsolatos állandó nehézségeket és miután megállapítása szerint a szén kutatása nem képezheti egy kincstári és társulati vasgyár feladatát, a költséges munka sem terhelheti a gyári költségvetést, közölte a gyárral, hogy a jövőben a kutatásokat állami költségen fogják folytatni [46]. Ezzel a rendelkezéssel a diósgyőri szénbányászati kutatás új irányt és lendületet kapott. Az intézményes és rendszeresen végzett kutatás már eleve biztosíthatta a sikert és az eredményt. Magyarországon a széntermelés általában a közlekedés és a szállítás forradalmasításával egyidőben a 19. század közepétől kezdett fejlődni. Addig, míg a széntermelés 1847-ben országos szinten nem érte el a 400 000 mázsát sem, 1858-ban már megközelítette a 4 millió mázsát, tehát megtízszereződött^]. •*')