Komáromy József: A diósgyőri várban 1958-60-ban végzett ásatások régészeti és építéstörténeti vonatkozásai (Múzeumi Füzetek 13. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1961)

A diósgyőri várról szóló írások — egészen napjainkig — azon a feldolgozó munkán alapultak, amelyet Wenczel Gusztáv adott ki 1872-ben [1], majd Kandra Kabos folytatott 1879-ben és 1895-ben. [2] Mindketten alapvető munkát végeztek azzal, hogy a rendelkezésre álló levéltári adatokat összességükben vizsgálták, s ezzel olyan méretű szintézist készítettek, amelyhez újabb adatokat hozzátenni nem lehetett. Az utánuk következő írásokban az ő adataikat variálták és kombinálták a tanulmányok írói. Ezek között volt Szendrei János, aki egyébként harmadiknak lépett a monografikus igényű közlők sorába 1927-ben kiadott munkájában. [3] Ujabb levéltári és építéstörténeti adatot azonban már ő sem talált. Csak összegezi és többé-kevésbé helyesen, de vérbő fantáziával színezi mondanivalóit a vár keletkezéséről, építéséről és urairól. Szendrei munkája ma még a leghozzáférhetőbb és így a várra vonatkozó újabb és újabb kiadványok voltaképpen ezeket az adatokat ismétlik, vagy itt-ott „korrigálják." Kivételt képez a várra vonatkozó ismeretanyag magas színvonalú tárgyalásában Dercsényi Dezső 1942-ben megjelent munkája, [4] vagy Lux Gézán és Möller Istvánon kívül Gerő László legfrissebb feldolgozása [5] — akik a várra vonatkozó kutatásaikat, ha szűkszavúan is, de széles perspektívában végezték. A legújabbak közül pedig csupán Marjalaki Kiss Lajos — Vákár Tibor — Leszih Andor összefoglalását (1954) lehet megemlíteni, mint olyat, amely népszerűsítő formában ugyan, de tudományos hitellel adott kisebb terjedelmű felsorolást a vár problematikus kérdéseiről. [6] A vár rekonstruálásának építészetileg indokolt lehetőségeit első ízben Vákár Tibor publikálta. Vártörténeti ismereteink voltaképpen megrekedtek és egyhelyben topogtak. Egyre sürgetőbbé vált egy olyan kutatómunka megindítása, amely a most már összességében felhasználható levéltári anyag és a művészettörténészek újabb megállapításai figyelembevételével túlmegy az eddigi módszereken és felhasználja a régészeti kutatás és a szoros épületvizsgálat reális adatait. Ez a lépés adva volt. A felszabadulás után a történettudományban megindult átértékelési igény is sürgette, hogy ásatások és a várépület tüzetes megvizsgálásával igyekezzünk mielőbb megbízható képet kapni a vár elődjeiről, építésének koráról és időközi átépítési szakaszairól. Ezt a lépést a diósgyőri várnak 1953-ban megkezdett műemléki gondozása tette lehetővé. Bizonyos értelemben azonban késve, 1958-ban került sor régészeti kutatásra, éspedig a rondellában. Ezt a megbízást az Országos Műemléki Felügyelőség adta ki a Nemzeti Múzeum Régészeti Osztálya jóváhagyásával, majd pedig 1960-ban — egy nagyobb perspektíva jú feltáró munka kezdeteként — a Tudományos Akadémia rendelte el a régészeti feltárást a vár északi oldalán. Mindkét feltárást e sorok írója végezte. A következőkben itt röviden összegezzük a két ásatás leleteiből, megfigyeléseiből leszűrt eredményeket, mert a részletes jelentést a Herman Ottó Múzeum Évkönyve III. kötetében adjuk közre. Meg kell tehát kérnünk az olvasót, hogy alább ne a régészeti kutatás' rétegvizsgálatainak és leleteinek felsorolását várja, mert az kissé hosszúra sikerülne. A jelentős leletekről itt is számot adunk, de most végső sommázatban tájékoztatjuk az olvasót azokról a megállapításokról, amelyek a várépítés történeti időrendjében adódnak. A vár felépítése, az első diósgyőri vár kérdése A z eddigi várral foglalkozó mun•^*- kák nem adtak egyértelmű választ arra a kérdésre, vagy megkerül-