Komáromy József: Miskolc élete az Anjouk alatt (Múzeumi Füzetek 12. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1962)

megtaláljuk. Forum, Theatrum — sokadalom, látnivaló — a neve a magyar latinságban. Azután, mint említettem, Derék Piac néven szerepel, mert folytatása, a Felső Piac, kinyúlt belőle a mai Tanácsház-tér irányába. A Felső Piac keletkezése M. Kiss Lajos szerint 1360—1400 közé helyezhető. Ha ezt az időt az árutermelés fejlődése alapján nézzük, a piactérség bővítésének idejét a század közepére is helyezhetjük. A Széchyek idejében bekövetkezett fejlődés pedig Széchy Pétertől indítható. A piac területének ilyen kibővítése — a mindenütt dívó szokás szerint — a régi paraszti árusokat, a vékásokat és a guggolókat hagyta meg először a régi helyén. Az egyre több áruval megjelenő vargák, takácsok, pékek, tímárok, szűcsök, a sóval és vasáruval megjelenő kalmárok számára pedig helyet a mai főutca említett szakaszán biztosított «. A piacterületnek ez a sajátságos elhúzódása teremti meg a Fábián vagy Mészár utcának a kialakulását a mai Tanácsház-térből észak felé kiindulva. (A Fábián utca nevénél gondolok arra, hogy azt az utolsó Miskócok egyikével magyarázzam. 1324-iben, az utolsó Miskóc-nemzetségbeli Fábián-fiak Pál, István és János pereskednek a Széchyek ellen. Ismerve az elnevezések keletkezéseit, ez a Fábián és fiai lakhattak a tér Pece-felőli részén.) A Széchyek alatt kifejlődött önkormányzat tartalmából vajmi keveset tudunk. Fennmaradt okleveleink 1376-ból említik Arnold bíró nevét, esküdtjei Lukácsfia Tamás, Egidius Faber, az újvárosi Mátyás és Miklós szabó, akik okmányukat „nostri civitatis sigilli" pecsétjével látták el. 1381-ben is Arnold a városbíró, Mátyás és György az esküdtje. 1389-ben a városibíró Bakos István, esküdtek Péter szabó és Simon szűcs. Ennyi mindaz, amit névszerint az írások ebből az időből nekünk meghagytak. A város bírája mellett így tudunk két—négy esküdtről. Arnold városbíró személyéről sem tudunk többet, de neve elárulja idegen származását. Rövid idő alatt feltört és vagyonosodott hospesek közül való, aki tekintélyét és befolyását talán a diósgyőri várbeli kapcsolatainak köszöni. Felsorolt esküdtjei közül Egidius (Egyed) kovács, és a Miklós szabó. A másik kettőről, Tamásról és Mátyásról nevükön kívül többet nem tudunk. De úgy tűnik a dolog, mintha a beszármazott idegen, hospes városbíró mellett két őslakos és két hospes esküdt állana... Az új városi szervezet azonban világosan mutatja az Oppidum Miskolc fogalmát és tartalmát, választott bíráival, esküdtjeivel, a várospecséttél ellátott pergamen-oklevelekkel. (Egyik pecséttöredékünk Anjou-koronás királyi főt ábrázol, nem kétséges, hogy Nagy Lajos ez.) Ennek a mezővárosi szervezetnek addig spontán fejlődésében 1365-ben Miskolcnak a diósgyőri várhoz való csatolása adott külön lökést, amikor a mezőváros a királyi uradalom szerves részévé vált. A diósgyőri vár királyi háztartása, szolgálónépének napi szükséglete nemcsak az egyszerűbb hazai iparcikkeket (cserépedények, üstök, fém- és bőr lószerszámok, lábbeli, süvegek, íj jak, nyílvesszők, számszerijjak, kenderhevederek), emelte meg a keresletben, hanem idecsalta a kassai árumegállító központból a kalmárok jelentékeny számát is selymekkel, lengyel és orosz prémáruval, cseh posztóval és ázsiai fűszerekkel. A fegyveres polgárok között feltűnik — a Nekcsei-bibliában is ábrázolt — vaskalapos, lándzsás, kopjás, páncélos gyalogkatona is. Forrásaink ebben az időben említik először a bores gabonaszállító nehéz-szekereket is. Az iparűzők és a kalmárok lassan növekvő száma mellett egy új réteg keletkezik: a zsellérek. Az volt a zsellérrendű lakos, aki a földesúrtól vagy a várostól kis házhelyet kapott, ahol felépítette paticsházát és a köteles robotnapokon felül szabadon vállalhatott napszámi munkát, szőlőkapálást, rétkaszálást, az aratásnál sarlómunkát. Az ekkor letelepült iparűzők pedig vagy a jobbágyi telkeken húzódtak meg, vállalván a jobbágyi terhek bizonyos részét, vagy zsellértelket kaptak az azzal járó robotkötelezettséggel. A gazdagodó iparűzők ezen csakhamar túltették magukat. A város területi fejlődésének következő állomása volt az Újváros kialakulása, a század második felében. Nem járhatunk messze a valóságtól, ha azt állítjuk: az Újváros keletkezése szorosan összefügg a Miskolcot egyre nagyobb számban ellepő hospesek, idegenek letelepedési igényével, az egyre fokozódó piaci lehetőségekkel, de ugyanakkor e hospesek egyrészének vagyoni és társadalmi súlygyarapodásával is. A