Komáromy József: Miskolc élete az Anjouk alatt (Múzeumi Füzetek 12. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1962)
A Miskolc népe fölötti feudális földesúri uralom első szakasza a Miskóc-család leszármazottainak 1312ben történt társadalmi és gazdasági bukásával ér véget 1 . Ezzel majdnem egyidőben, 1317-ben szűnik meg az Ernyék hatalma Diósgyőr vára és népe fölött. Mindkét időpont összeesik azzal az országos átmeneti korszakkal, amelyet az 1301. évvel — mint az árpádházi királyok kihalásának évével, majd 1312vel — a rozgonyi csata évével, és 1317tel, mint a Borsa-Kopasz nádor, az abauji Amadék, a zempléni Petnefiak fölött aratott győzelemmel rögzíthetünk. Ezek az évek jelzik azt az időt, amikor a feudális széttagoltság, a tartományúri rendszerben csúcsosodó belső válság a tetőfokára lép, és csak ennek letörése után tud a központi királyi hatalom ismét felerősödni. A paraszti erők is ekkor kapják a legerősebb csapásokat, az úri hatalmaskodások legerősebb hulláma ekkor ver végig az egész országon 2 . vekig harcol az első Anjou-király, Károly Róbert (13Ö8—1342) helyzete megerősítéséért. A rozgonyi csatanyerés, a Borsa-Kopasz fölötti győzelem (mindkettő területünkön zajlik le) végleg eldönti a királyi hatalom kérdését. Ez a győzelem azután a feudális állam megszilárdításával, az ország megvédésével, az egész XIV. század folyamán olyan belső feltételeket teremt a felemelkedés számára, amely biztosítja a termelőerők további fejlődését, a parasztság és a városi lakosság munkáját, a kereskedelmi forgalmat, a naturális gazdálkodásból való szükségszerű átlépést az árutermelésbe, a mezőgazdaság és az ipari foglalkozás erőteljesebb szétválását. A Miskócok és az Ernyék letűnése is mutatja, hogy az addigi feudális társadalom uralmi és nagybirtokosi személyi összetétele gyökeresen megváltozott. A nagy tisztségeket, uradalmakat azok kapták, akik sorsukat az Anjou-politiká'hoz kötötték. A Csák Mátéhoz csatlakozott Miskócnembeli Sándorfia Jánostól többrendbeli hűtlenség címén veszi el a király Miskolc—Csaba—Mályi birtoklását és ezt egy feltörő új nagybirtokosi család megalapítójának és töretlen hívének, Széchy Dénesnek adományozza. A kabar-eredetű Miskóc-család ősi **• birtokába így egy német eredetű család lép. A Széchyek névszerint ismert őse: Altmann, a friedburgi páncélos lovag, aki a thüringiai erdők lovagvárából került előzőleg kisebb birtokosként Gömörbe. De Széchy Dénes már a király étekhordómestere, majd a Szörényi bánság ura lesz. Az új nagyúr tovább növeli vétellel, cserével és hatalommal a kapott birtokot és mindezí testvérének, Széohy Péternek adja át 1325-ben, aki mintegy húsz évig az ura Miskolcnak. 1347-től pedig ennek fiai veszik át az apai birtokot. Ezek a Széchy-fiak azután 13 év múlva, 1360ban megosztoznak maguk között és így Széchy Miklós horvát-dalmát bánnak jut Miskolccal együtt Éleskő vára, Szentsimon, Uraj, Várad, Valk, Bala, Bós és Tard. Ez a Miklós bán az utolsó Széchysarj Miskolc történetében. Mert Széchy Miklós ezt az osztályrészét, s vele egyéb Borsod -megyei birtokait: Besenyő, Tokaj, Mályi, Visnyó falvakat, Csaba felerészét és a tapolcai apátság kegyúri jogát 1365 j ben elcserélte Nagy Lajos királlyal. Széchy Miklós ezért az éleskői várért, Miskolcért és a felsorolt 13 faluért, illetve a tapolcai kegyúri jogért csereképpen megkapta a Vas vármegyei Alsólindva várát, Muraszombatot és hozzá 73 falut és majorságot, azok minden tartozékával, szántóival, rétjeivel, szőlőivel, vízimalmaival, malomhelyeivel, vízivámjogaival, halastavaival, erdeivel és egyházaival. Hogy a Széchy-uralom ötvenhá-
