Komáromy József: Miskolc élete az Anjouk alatt (Múzeumi Füzetek 12. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1962)

szellemi áramlatok közelébe helyezzem, amely ha nem is hozott az oppidum életébe szellemi változást, és nem változtatta meg lakóinak paraszti és iparűző, vagy kalmár magatartását, mégis bizonyos vonatkozásokra jobban rámutasson. A városi közösség egyes egyedei belekerültek egy magasabb szellemi kultúra vonzásába. A győri váron dolgozó európai hírű kőfaragókon, a vár építőmesterén, Ambrus Mesteren, a vár tróntermének keresztboltozatait tartó kőfaragványok ismeretlen mesterén kívül megfordult Miskolcon, ha csak átvonuló csapatként is, a király és lovagi kísérete. A miskolci mezővárosi társadalom iparűző és kalmársággal foglalkozó rétegében akadtak egyesek, akik az igényesség magasabb mércéjével próbálták körülményeiket megjavítani. Ha ez találkozott a vagyonszerzés mohóságával, az már magával hozott egy olyan igényt, amelyet általában a fényűzés szóval fejeznek ki. Általában ezek azok az indítóerők, amelyek egy Kassán, Budán, SopronErzsébet felajánlásaként készült Zárában a Szt. Simeon szarkofág, amelyet a királyné 1377-ben rendelt meg Francesco di Antonio Mediolano dalmát ötvösnél. A szarkofágot ezüst domborművek borítják, ezeken Erzsébet több ízben szerepel. A „királyné domborművének" nevezett négyszögben, korona nélkül szerepel az egyik ábrázolás, amelyik legjobban egyezik a diósgyőri domborművei. Egykorú feljegyzés Erzsébetet mint „elegantis formae feminam" írja le.