Komáromy József: A múzeumépület - a középkori scola - építéstörténete (Múzeumi Füzetek 10-11. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1960)
Miskolc történetében a XV. század első fele igen jelentős időszak. Nemcsak abban az általános fejlődésben, amely az ország minden részén gazdasági és igazgatási téren mutatkozott, de abban is, hogy Zsigmond 1411. évben adományozott szabad papválasztási privilégiuma a feudális városi társadalomban bizonyos fejlődésnek volt az okozata. Egyébként ez az idő a középkori magyar városiasodás mozgalmas időszaka. Miskolc ebben az időben nem tartozik az első vonalbeli magyar városok közé, társadalmi összetételéből pedig hiányzik az a patriciusi réteg, amely más városoknál már fejlődőben van. Ez a hiányzó patriciusi réteg csak a század végén fejlődik ki. De ha a századeleji Miskolcon még nem is a patriciusi—plebejusi réteg közötti ellentét viszi tovább a fejlődés vonalát, mégis van már társadalmi feszítő erő a plebejusokból kivált, egyre jobban vagyonosodé néhány iparűző család személyében. Ezek a családok központosítják a vagyoni erőt és viszik a kisváros vezetését, saját érdekeiknek megfelelően. Egy-két emberöltőre terjedő folyamat ez a város történetében. És azzal az eredménnyel jár Hunyadi János kormányzósága idején, hogy ezeket a feltört helyi törzsökös iparos-családokat —• beköltözött jövevény családok szorítják ki hadállásaikból. Mátyás idejére pedig így fejlődnek már fel az új miskolci családok: a Bükök, Japriczaiak, Herczegek, itt szerzett jelentős vagyonaikkal és társadalmi befolyásukkal. Mindannyian kíméletlen birtokszerzők, akiknek gyors felemelkedését nemcsak egyéni mohóságuk, gátlástalan üzérkedésük idézi elő. Ehhez a felemelkedéshez nagyban hozzájárul a jövevényeket illető adómentesség, az 1433-tól már igen nevezetes miskolci vásárok szabad vadászterülete, a megyei gyűlések ide helyezése és a fellendült, s nagy jövedelmet biztosító borkereskedelem. Az egész század folyamán így lép előre a középkori Miskolc árutermelése és pénzgazdálkodása a feudális viszonyok között és magával hozza a lakosok igényeinek emelkedését. Társadalmi és városképi változások íy/rátyás 1467-ben Fülöpfia Balázs bíró és Imrefia Miklós esküdt kéré-L"- sére Miskolc lakóit (cives, hospites et inhabitatores, ac totam communitatem ...) felmenti mindenféle vám- és illeték fizetés alól (... a solutione quorumlibet tributorum tarn nostrorum, quam aliorum quorumcunque regnicolarum, in terris et super agnis habitorum, de . . . mercibus venalibus, ac rebus, et bonis eorum . ..) Két év múlva a diósgyőrieknek ad adómentességet négy évre az új házak felépítése érdekében. 1471-ben a diósgyőri várnagyoknak — Neiziger János és Thurzó Mártonnak ad utasítást, hogy nem szedhetnek taksát, adót és más illetéket a város lakóitól (ut oppidum nostrum Myskolcz eo amplius populis decorari possit et incolis, universos inquilinos in eodem oppido pro tempore commorantes ab omni solutione taxarum et contributionum ac aliarum collectarum . . .) [8]. Csupán e három fennmaradt oklevél sok mindent elárul. A nagyobb •fokú építkezés, a város növése mellett jelentősnek látjuk belőle a jövevények számarányát, súlyát és befolyását. A Mátyáskori lét- és vagyonbiztonság bizonyos fokú megszilárdulása együtt jár azzal a sikeres törekvéssel, amelylyel Miskolc régi és új lakói, — legtöbbször a királyi várszomszédságot kihasználva — igyekeznek és tudnak is előnyöket és jogokat kivívni.
