Komáromy József: A múzeumépület - a középkori scola - építéstörténete (Múzeumi Füzetek 10-11. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1960)
Kiír bontotta meg a mai lépcsőház eredeti teknőboltozatát és vitte fel az egy pihenővel ellátott tölgyfa-lépcsősort az emeletre. Egyszersmind áttörte a nyugati kőfalat a földszinten és hattyúnyak-boltozással bejárást nyitott az épületbe. Kiír művészi képességét még a földszinten, a nyugati szárny bejáratai elé húzott és az emeletihez hasonló, öt-szakaszos csehsüveg-boltozású folyosón mutatta meg. Az így képezett öt-nyílásos tornác eredeti nyitott formájában sokkal jobb látványt nyújtott, mint ma, beüvegezve. TT 1 zzel az emeletráépítéssel kapcsolatban rá kell mutatnunk arra, hogy mind Szendrey János, mind Kovács Gábor, hibásan idézi a következő adatot — valamilyen egyháztanácsi határozatból. Ez az idézet a következő: az egyháztanács elhatározza, hogy „az iskolaépület észak felé való nyugati részét, nyugat felé a papmalom hídja irányában négy öl hosszúságban és négy ö\ szélességben emeletesre építi ki, felül négy tanteremmel, alól pedig a kirajzolt épületekkel..." Itt az idézet számadataival van baj. Mert a nyugati szárnyak helyes hoszsza — kétszer négy öl, míg a szélesség egyszer négy öl, „az alól kirajzolt épület', vagyis az aláépített földszinti tornác nélkül. Próbáltunk a forrásnak utánanézni a ref. egyház irattárában, de ez ezidőszerint hozzáférhetetlen. így a helyes citátumot nincs módunkban közölni. Az 1957-es vakolatleverés alkalmával az emeleti rész utánfalazása világosan előtűnt. S míg a földszinti falazás általában nagyobb méretű homokkövekből, az emeleti igen vegyes nagyságú kemény- és homokkőből épült, a habarcs minősége az emeletinél roszszabb. Ennél a tárgyalt emeletráépítésnél a földszinti épület szerkezeti épségében bajok mutatkoztak az 1668-as építésű nyugati szárny homlokzatán és pincéjében. Ezért építtették meg Klírrel 1797-ben azt az erős támoszlopot, amely a mai kerékpárút felől látható, de akkor még a Szinva vízparti védőfalán állott. Ugyanezen bajok miatt kellett az 1668-as építésű pinceboltozás függőleges teherhordó pilléreit és boltozatát köpenyszerű téglafalazással megerősíteni. Az így kibővített emeletes iskolaépület 1797-ben teljesen elkészült. Külső falfestése az 1957-es helyreállítás alkalmával tűnt elő a többszörös vakolatréteg és meszelés alól. Ez a falfestés az irodai homlokzaton ma is látható. Az újra vakolási munka itt abbamaradt, hogy műemléki helyreállítása később megtörténhessék. Egy sajátos klasszicizáló külső falfestés került ezzel napvilágra. A fehérre meszelt épületkülsőt ugyanis az ablaknyílások között ritmikusan váltakozó, feketére festett oszlopok lizénaszerűen tagolták és ezeket a fekete oszlopokat — az övpárkány magasságában •— a kapitelekre helyezett fekete sáv fogta össze. Ebben a ritmikusan ismétlődő ablak közötti fekete oszlopsor egyikében, a falba helyezve fekszik ma is az a kőtábla, amelyre (sajnos, nem belevésve) festették az irodalomból ismert, kronosztikonos feliratot, amely egyébként az 1797-es évet tünteti fel: ArtlbVs Ingen Vis, VotIVa et reLLIglonl FLoret nVtrICIIs flnlbVs apta DoMVs. Ami magyarul így hangozna: A tudomány s nevelés szent célja előbbre vitelére Epüle föl s most már áldva viruljon e ház! Az iskola történetírói még azt is közlik — ma már fel nem lelhető adatok alapján —, hogy a szöveges tábla alatt egy koronás fejű, szárnyas géniusz il
