Erdész Sándor: A hegyaljai szőlőmunkások szüreti népszokásai (Múzeumi Füzetek 7. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1957)

szereplői között szerepel a Bacchus, mint a bor istene. A görög—római bacchanáliákhoz hasonló farsangi szokásokkal találkozunk Csehország területén is. A farsangi szórakozás különösen az „o s t a t k y"-ban (farsang hetében) nevezetes, mely „kövér csütörtökön" kezdődik és hétfőn éri el a tetőpontját. A maskarás felvonulást hétfőn tartották, mely alkalommal zenekísérettel körüljárták az egész falut. 'Minden gazdaságba, minden házba bementek, ahol énekeltek, játszottak, tréfálkoztak. Majd felköszöntötték a gazdát, akitől néhány „apróságot' kérték (pl. két disznót, 10 véka búzát). Hétfőn este a kocsmában táncoltak, hol a gyűjtött bor- és húsféléket fogyasztották el. Húshagyó kedden a maskarások tréfálkozásai tovább folytatódtak, de estére befejeződtek.

28 A hivatásos cseh farsangcsokat d orotty ásóknak nevezték, kik mint színjátszók, hosszabb dramatizált legendákat, történeteket adtak elő. A dorotytyások színjátéka már a XIX. század elején hanyatlani kezdett. Ugyanis a hatóság üldözte a jelmezes felvonulásokat, melyek ürügye alatt sokhelyütt tolvaj lás, verekedés támadt.

28 Az üldözés következtében az előadott szöveg egyre torzult, egyre laposodott. A hegyaljai kapásfelvonulás egyrészt a svájci, másrészt a cseh farsangi felvonulásokra emlékeztet. A hegyaljai Bacchus-ünnep abban mutat eltérést a szomszédos népekétől, hogy a Bacchus tiszteletére rendezett felvonulás mellett a szőlőmunkásokról és a ,,Baksus"-ról rigmusokat mondanak. A hegyaljai rigmusok nem népi alkotások, mivel deákos versezetűek, mely legjobban meglátszik az első írásos példányán (1846-ból). A rigmusok szerzőjének Oláh Dániel erdőbényei lakost kell tartanunk, ki tanult ember lévén, de a helyi adottságokat jól ismerve illeszthette be rigmusait a farsangi felvonulásba. Láthatjuk, hogy a hegyaljai Bacrihusünnep — valószínű a cseh és szlovák farsangi játékosok közvetítésével Svájc és Németországból került Hegyaljára. Jelenleg népi bakus-ünnepet Magyarországon csakis Erdőbényén és Olaszliszkán ismernek. A Bacchus-ünnep mindenütt farsangi ünnep, a XIX. században január—februárban tartottak Hegyalján is. Hegyalján azonban a farsangi időszakban rendezett Bacchus-ünnep egyúttal szüreti ünnepély is volt. A filoxera-vé^z után az olaszliszkal kapásfelvonulás időpontja januárról novemberre tevődött át (melynek oka a farsangi ünnepek elszíntelenedése és a szüreti népszokások gazdagodása volt), az erdőbényei kapásfelvonulás azonban továbbra is farsangi népszokás maradt. A 30-as évek szüreti rendezvényeire évről-évre bevontaik az erdőbényei szőlőmunkásokat és bodnártáncosokat is, s lassan megszokták azt, hogy január helyett szüreti időszakban rendezzék a kapásfelvonulásokat. így véglegesen őszi időszakra tevődött át az erdőbényei Bacchus-ünnep is. Fentiek alapján láthatjuk, hogy különböző irányokból érkezett farsangi-, aratási és szüreti szokások a helyi hagyományokkal keveredve átalakultak és Tokajhegyalja néprajzi adottságának megfelelően fejlődve jöttek létre ezúttal most már Hegyalja etnikumára jellemző új szüreti népszokások. L5