Komáromy József: Adatok Miskolc korai településtörténetéhez (Múzeumi Füzetek 4-5. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1960)

A Miskócoknak ez a birtoka a XII—XIII. század fordulóján már több halmaztelepülést foglalt magában. Ilyenek voltak: Miskoucy, Csaba, Mályi. Nyék, Tokaj, Szirma és az elpusztult Sziget. A középkori okleveleken Csaba neve már 1067-től, Mályi 1234-től, (Kis)Tokaj 1256-tól, Szirma 1282-től, Sziget 1325-től ismeretes. Magát Miskolcot legelőször Anonymus említi (1200 körül), fennmaradt okleveles legkorábbi említése pedig 1230-ból maradt meg. A felsorolt települések közül teljesen eltűnt a Görögszőllő környékén települt Sziget falu. Még régészeti leletek sem vezettek eddig a nyomára. A Miskócok központi telepét Miskoucy jelentette. A földesúri állatállomány gondozásán kívül az egyéb munkát robotban végezte a lakosság. A roboton felül — mint „ajándékozás" került — a gabona, gyümölcs, sertés, bárány, baromfi, hal és vad valójában kötelező szolgáltatása a természeti gazdálkodásnak e korában a Miskóc úr családja asztalára. A nép főeledele a köleskása volt, a vadontermő gyümölcs, bogyók, gomba, hal és csík, némi tej, túró, vaj és sajt. A méz rendkívül ritka és keresett cikk volt. A természeti gazdálkodásnak e színvonalán a miskolci föld víznemjárta sík földjeinek egy részén törték fel a gyeipet, s néhány évig gabonát termesztettek benne. A kiélt talajt azután otthagyták s újabb gyepet törtek fel. Az ekének a szerepe nőtt a XII. században. A korábbi egyélű ekevassal ellátott faeke helyébe a kétélű ekevassal felszerelt faeke lépett, ezt négy-hat ökör húzta. Az aratásnál használt sarlókat is olyanok váltották fel, amelyeknél a sarlóvas görbülete a nyél tövénél öblösödött ki. A munkaeszközök sorába most vonult be — az egyelőre — fűvágásra használt kasza. A ldaratott gabonát pediLg állati erővel nyomtatták és megkezdték a csép használatát. A földbe vetett mag 2—3-szorosát kapták vissza az aratáskor. Molnár Erik számításokat végzett a XI—XIII. század termelési viszonyairól és megállapította, hogy a parasztcsaládok egyes tagjainak évi fogyasztására 150 kg-nak megfelelő gabona jutott — a vetőmaghányad, az úrbérgabona, a tized és a kilenced levonása után. A legelők a dúsabb füvű területeken, a mai Tanácsháztól a Lyukóvölgyig terjedő Szinva-parton 5—7000 kat. holdon terültek. Néhány száz holdnyi területet pedig rétnek használtak, ezt kaszálónak osztották ki. A földesúri szolgáltatások körébe beletartozott bizonyos háziipari termelvény — fonló, szövő munka, fazekasság, házi kovács, ácsolás. A kézimalmok mellett a XII. században létesül az első vízimalom a tapolcai monostor használatában. A szállítás vaspatkóval ellátott málhás állat, főleg ló — vagy pedig egy-két ökör — által húzott kétkerekű szekérrel történt azokon a kitaposott ösvényeken, amelyek Tapolca monostora, a Geuru-i település és Sziget falu, valamint Szirma felé vezettek. Málhás állattal naponta 40—50 km-t is lehetett tenni, míg a kétkerekű szekérnél, két-három mázsát számítva, a menetteljesítmény napi tíz kilométerre vehető. A Szinván az első gázló a mai Rákóczi utcai híd helyén volt. honfoglaláskori halmaztelepülésű Miskoucy fejlődését a tatárjárással végződő korig (1241) nagyjából két fejlődési szakaszra kell osztanunk, mai ismereteink és régészeti leleteink alapján. Az első szakasz a XI. századi, a második szakasz pedig a XII. században mutatható ki, amikor az osztályrend kiépülésével — Molnár Erik meghatározásával — a barbár feudalizmus törvényei szerint kialakuló Miskoucy-piachely és falu települési kontúrjai pregnánsabban mutatkoznak. A mai belvárosban legelőször kialakult kertes, illetve megosztott kétbeltelkü település — a lakosság számának lassú növekedése folytán — tovább szélesedik az első szakaszban. A Szinva és a Pecek hordalék-teraszán — a Tanácsház és a színház közötti részen — újabb jobbágy házak keletkeznek. Megindul a telkek lassú osztódása is és határozottan kialakul az a szekérút (a mai főutcái szakasz), amelytől délre a telkek osztódása valamivel előrehaladottabb a Szinva közelsége miatt. A keleti részen elterülő legelők csapásai az állatállomány növekedése miatt újabb csapásokkal, ösvényekkel szaporodnak. A szekérút, amely egyúttal a csordajárás kiinduló és gyűjtőpontja is, a mai színház mellett északnak kanyarodik a partosabb részek felé. A Pecek árkain átkelő helyek keletkeznek a későbbi Szentpéteri kapu irányában a Sajó menti legelők felé.