Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

TÓTH Béla: Tímármanufaktúrák és működésük Magyarországon a 18-19. században

A vöröstímárok cserzősav- (tannin-) tartalmú növényeket használtak a bőrkikészítéshez. Minden országban a saját területen előforduló cserzősavtartalmú növények kerültek előtérbe. így Magyarországon erre a célra a fenyő- és a tölgykéreg volt a legáltalánosabb. A17. századtól mindinkább elterjedt a gubacs cserzési célra való felhasználása. Hazánkban annyira közismert lett a csergubacs, hogy Lengyelországba kiviteli cikként is szerepelt. Egyes külföldi megállapítás szerint a gubacs cserzési célra való felhasználása magyar felfedezés volt. Ezenkívül Kitaibel Pál (1757-1817) neves botanikusunk szerint a Dráva baranyai vidékén égerfakérget is használtak a régi tímárok (4. ábra). 3. A iobakos bőrkikészítés módját a törökök honosították meg az országban, így nemcsak a cserzési eljárás, de a „tobak" szó is török eredetű.

12 A távoli délről származó arab-mór eredetű igen régi bőrelőállítási eljárással készült a Cordovára utaló kordovánbőr, a Marokkóból származó marokkói (marocain) bőr, és a Salira területéről eredő szattyánbőr. Mindezen bőröket a tobakosoknak nevezett tímárok készítették sajátságos eljárásukkal, amelynek jellemzői Fridvaldszky korabeli leírása alapján

1

" a következők: a) kecske, birka, juh, bárány, tehát az ún. kisebb állatok nyersbőrét dolgozták fel, 4. ábra. A bőr szárítása falapra való szegeléssel