Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

FODOR László: Beszámoló az erdélyi manufaktúra-történetírás eredményeiről

Iparág Manufaktúrák Tulajdonforma szerint száma állami magán közületi 24. Bőr 5 3 2 25. Sör 5 4 1 26. Pálinka 1 1 27. Étolaj 1 1 28. Mész 3 2 1 Összesen 144 80 56 8 A táblázatból kitűnően, korszakunk iparfejlődésének előterében a vasgyártó és a textilipar állott, s az erdélyi tőkés vállalkozások és manufaktúrák számának közel a felét tette ki. Az előbbi zömét az állami, az utóbbiét magánvállalkozások alkották. Viszont elenyészően kevés ebben az időben az élelmiszeripari manufaktúrák száma. Igaz, a helyzet a korszak végéig sem sokat változott E téren nem vehető számításba az elég nagyszámú vízi- és szélmalom, amelyek a tulajdonos és családtagjaikon kívül, idegen bérmunkást ritkán foglalkoztattak. Ugyancsak számuknál fogva jelentős helyet még a papírmalmok foglaltak el. A fenti statisztikai felmérés, noha kétség nem fér hozzá, hogy egykorú összeállítói olyan céhen kívüli vállalkozást is a manufaktúrák, az akkori szóhasználattal a „fabrikák" közé soroltak, amelyek nem hordozták, vagy még nem hordozhatták magukon a tőkés vállalkozás sajátos jegyeit. Nem lévén mód arra, hogy teljességében kimerítő, esetleges korrigálásokat eszközölhessünk, egyelőre úgy kell elfogadnunk, ahogy az eredeti felmérés tükrözi. Bármilyen szigorú kritériumok alapján is szelektálnánk, valami úgyis maradna, s az pedig számottevő fejlődést mutatna. Erre vonatkozóan állapítja meg Imreh István a következőket: „Még mindezt tekintetbe véve is számottevő fejlődést kell észlelnünk. A sajátos erdélyi körülmények között ugyanis a látszólag kevés is óriási jelentőségű volt abban az időben".

20 Számszerűségükön túlmenően a „fabrikák" létezése, mint az ipar változó ütemű, de rendszeres és folyamatos fejlődésének az eredménye a korszak egyik leglényegesebb kérdése. Azért tartjuk annak, mert a fejlődés irányát minden másnál jobban fejezte ki. Az 1806-ban Napóleon által bevezetett kontinentális zárlat következményei az erdélyi gazdaság fejlődésére is pozitív irányba hatottak. Nyomukban felgyorsult a tőkés ipari vállalkozások addig sem lebecsülendő gyarapodó folyamata. Ezt a fejlődési folyamatot azonban a devalváció és az 1825. évi túltermelési válság fékezte meg olyannyira, hogy az erdélyi manufaktúrák egy része a pangás állapotába jutott, vagy teljesen tönkrement. Újabb fellendülés a harmincas évek kezdetétől volt tapasztalható, amikoris számos új vállalatot alapítottak, a tönkrementek